Századok – 1888
Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Révai Kata Szidónia levelei férjéhez - II. közl. 881
LEVELEI FÉKJÉHEZ. 891 elűzött1 ) s helyt adui keblében annak a gondolatunk, hogy ezentúl itt minden másé lesz, másé a gazdag tárházak, a nemesvérü paripák, férjének büszkeségei, a virágos kert s a sírhant, mely egyetlen gyermekének hamvait takarta ! Ha legalább e nehéz órákban férje mellette lehetett volna, de annak bujdosni, rejtőzni kellett ; ludányi kastélyára, liptó-újvári jószágára is rá tette már kezét a tiscus, s nem volt hely, hóvá az imént még dúsgazdag főúr fejét nyugodtan lehajthassa, s egyedül a felkelők tábora nyújthatott számára menedéket, s Thököly szerencse csillagától várhatta sorsának jobbra fordulását. Ugylátszik, hogy midőn javait elkobozták s reménye sem lehetett arra nézve, hogy kegyelem által visszanyerendi azokat, határozottan a felkelőkhöz csatlakozott, jóllehet eleinte csak kényszerűségből követte a bujdosókat. - Talán arra számított, hogy esetleges békekötés alkalmával, melynek pontjait Thököly diktálja, ismét jószágaihoz fog jutni ? Ez nagyon valószínű, s rajta kívül hányan juthattak még ily kényszer helyzetbe, kik pedig elveik, érzületük s neveltetésük traditiói, — de talán véralkatuknál fogva is gyűlölték a forradalmat ! — Leopold következetesen lázadónak bélyegzi őt okleveleiben, ki csak Munkács feladása után tért ismét hűségére.2) Kata Szidónia ez alatt Szent-Jánoson húzta meg magát, melyhez a fiscusnak semmi köze sem lehetett. — Arany s ezüst drágaságait s más értékesebb vagyonát, a mit Illaváról elhozhatott. Yöröskő várában helyezte el Pálffy Miklós gondjaira bízván s megtette a szükséges lépéseket arra nézve, hogy férje javaiból legalább annyit menthessen meg, a mennyihez a törvény és magán szerződések értelmében föltétlenül joga volt. Mert Ostrosics egyszer-másszor jelentékeny részbirtokot vallott be feleségének. x) 'A virágokról még legnagyobb bajai között sem feledkezett meg : » Jancsi csatlósnak Itattam, — írja 1671. október 8-án Bécsből, mikor férje szabadulásán fáradozott — a pomagrána fákat felvigye, viola és szekfűgyökér is vagyon, . . . hanem csak arra kérem leiedet, hívassa maga elibe a kertészt és hagyja meg néki, hogy az pamagrán fákat . . . illtesse át fa-edénybe, az mint narancsfa vagyon. Az több virágimra legyen szorgos gondja, . . . hogy megdicsérhessem Isten haza segítvén.« a) L. az alább idézendő oklevelet.
