Századok – 1888

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Révai Kata Szidónia levelei férjéhez - II. közl. 881

LEVELEI FÉKJÉHEZ. 883 képen nem volt más feladata, mint a vádlottak fejváltságára nézve alkudozni. Bottál őszinte jó akaratot mutatott Kata Szidónia iránt, s a mint látszik, teljesen hitt Ostrosics ártatlanságában és segédkezet nyújtott annak kiderítéséhez. — О maga már ebben az időben gyakorta betegeskedvén1) az üléseken nem elnökölhetett, de Kata Szidóniát melegen ajánlotta Hochernek és a főkomornyiknak s kieszközölte, hogy emlékiratai Leopold kezébe kerültek. Miután pedig határozatba ment, hogy Ostrosicsot Illa várói, mint foglyot, fedezet alatt Bécsbe fogják hozni, hogy a bíróság fejváltságában kiegyezzék vele, Kata Szidónia minden áron el akarta azt kerülni, mert — mint magát kifejezé — nem az igazságos törvénytől féltette urát, de a szégyentől, hogy mint rabot hozzák fel : »Az egy gyalázatos aláhozását meghallgatatlanul, hogy gyalázat követné kiedet, az elől akarnám óvni kiedet — írja 1671. október 15-én - caveálván minden jószágomat, becsületemet, hogy el nem megyen kgd.« A hü feleség fáradhatatlan utánjárásának meg is lett a kivánt sikere. Leopold Rottált bízta meg Ostrosics ügyének lebonyolításával, ki fedezet nélkül jöhetett Bécsbe, s Kata Szidónia már csak az erről szóló decretumot várta, hogy induljon tüstént Illava felé, személyesen vinni meg urának ez örvendetes hírt. De a decretum egyre késett s Kata Szidónia már csaknem kétségbe esett, mert a kanczellár elébe napokig nem lehetett jutni. Azonban végre is győzött az asszonyi liga, — Kata Szidóniát ugyanis egy alkalommal magához kérette a kanczellárné, bevezette belső szobáiba s mikor férje a kihallgatás után hozzá indult, szemben találta magát a kérelmező úrhölgygyei. Most aztán csakugyan nem volt kitérés, udvariasan biztosította Kata Szidóniát, hogy pár nap alatt kijön a decretum, s annak tartalma megnyugtatására fog szolgálni. De sietett is hazulról, nehogy az asszonyok újabb támadást intézzenek ellene: »Jóllehet örömest tovább szállottam volna vele - írja Kata Szidónia —, egyébaránt *) Kata Szidónia is megemlékezik erről a férjéhez írt levelében : »Rottal uram megénten megnehezedett, már két éjjel semmit nem aludt, bizony félteni azt az urat, öreg ember ö nsga.« 58*