Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - JAKAB ELEK: A rumän történetírás újabb jelenségei - I. közl. 841

850 TÖRTÉNETI IRODALOM. 850 győződhetünk, hogy egy ország topographiája nem maradhatott volna fenn, ha az azt alkotó nép más nép által helyéről teljesen kiszorittatott volna. De a topographiára nézve meg kell különböztetnünk — jegyzi meg Hunfalvy — hogy az emberi lakhelyek változók, de a természeti tárgyak nem, s ezek közt legfontosabbak a vizek. Ezek neve vándorol egyik néptől a másikhoz még akkor is, mikor a városnevek már végképen eltűntek, s az a körülmény, hogy római uralom alatt dák városnevek maradtak fenn, erős bizonyíték a dák népnek teljes ki nem irtatásáról. (43—44. 11.) Xenopol azt is mondja, hogy a megmaradt dák nép annyira romanizálódott, hogy vallása is csaknem egészen eltűnt. Szerinte a városoknak kétféle lakosai voltak : az aristocratiai, mely a bevándorolt római polgárokból állott, a kik a dákok magasi) társasági elemeivel összeolvadtak és a mezei lakók (Landbewohner), a földmivesek és pásztorok, a kik a románizált dákoktól és a római légiók veteránjaitól származtak. A városi nép elszaladt a barbárok elől, a városok tehát néptelenekké lettek ; de az utóbbiak visszahúzódtak a szomszédos hegyek közé, a honnan régi lakhelyökre ismét könnyen visszatérhettek. S minthogy nincs rá példa, hogy egész nép elhagyja hazáját s máshová költözzék, következik, hogy Daciából is csak a gazdagok költöztek ki, a tömeg, a nép ott maradt. De ez a szegény nép feliratokat nem hagyott maga után ; következőleg — jegyzi meg Xenopol — azon érv, a mit némelyek Erdély rómaiak által benépesített voltának folytonossága ellen a római feliratok megszűnése tényéből vonnak, annyira nem komoly, hogy megczáfolni sem kell. Hogy emelhettek volna azon szegények, a kik a hegyek mélyeiben rejtőztek el s pásztorokká lettek, halottaiknak fényűző síremlékeket ! ? sat. (44—45.11.) Az uj dák benépesülés kérdésében Xenopol és Major nem egyeztek. Major minden dákot kiirt s Erdélyt és a mellette levő ország-tartományokat tiszta római vérű néppel tölti be, mely magát szazadokon át tisztán fentartotta. S az egész rumän történetírási iskola vele egy nézeten van — irja Densusianu — mely Xenopolt az igazi rumän történetírók sorából kitörli. Azon nemrumän történetírók, a kik Roesler Studien czímű könyvét megczáfolni akarták, hivatkoztak Mommsen előadásaira, melyekben Daciának valamennyi római provinciák közti kivételes helyzete állítólag ki van emelve és a római nép ott lakásának folytonossága magyarázatot talál. Előttem fekszik jegyzi meg erre Hunfalvy — Mommsen Római Történetének Y-ik kötete, s abban ez olvasható : » A császár újból mint győztes vonult be Decebal ellenséges fővárosába, mely az utolsó pillanatig végzetével küzködött, s midőn minden el volt veszve, életének önmaga véget vetett. (167.) Traján bevégezte a harczot, mely nem vívatott többé a nép sza-