Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - JAKAB ELEK: A rumän történetírás újabb jelenségei - I. közl. 841

TÖRTÉNETI IRODALOM. 841 Még furcsábban van a magyar Corpus Juris-szal, melyet úgy látszik, egész terjedelmében Verbőczi munkájának tart, mert így idézi: »Lásd Yerbőczy, Corpus .Iuris Tripartitumát, melyben ezek (Sz. István, Sz. László és Kálmán király törvényei) mind feltalálhatók.« Más helyen pedig azt mondja, hogy Sz. Istvánnak Imre fiához intézett atyai intelmei csak a nagy király iránt való kegyeletből foglalnak a »Tripartitnmban« helyet. Azt sem tudom megérteni, hogy miért nevezi szerző Sz. István törvénykönyvét folyton »Decretales«-nek (egyes számú birtokraggal : Sz. István decretalesének, decretalesét, decretalesében stb.). vagy Sz. Lászlóét »Decretale«-nek. holott a Corpus Juris-ban Décréta (Decretorum) felírást viselnek. Decretales (értsd litterae) alatt a pápai döntvényeket. főleg a IX. Gergely. VIII. Bonifácz és V. Kelemen kánon-gyűjteményeiben foglaltakat értjük ; a Decretale szó szintén mást jelent, mint a mily értelemben szerző veszi. De ezek, mint mondám, csak csekélységek, melyek a mű jeles voltából nem vonnak le semmit. Azért melegen ajánlom szerzőnek, folytassa tevékenységének megkezdett irányát és lepje meg a magyar tudós közönséget mielébb a magyarországi zsinatok pragmatikus és összehasonlító történelmével. DR. V. GY. A rumün történelírás újabb jelenségei. Nettére Erscheinungen der rumänischen Geschichtsschreibung. (Wien und Teechen. Verlag der к. k. Hofbuchhandlung. Karl Prochusl.ii. t 886. 8-dr. 1—252 11.) Ez a czíme Hunfalvy Pál rumîin-kérdésben írt, általam ismertetendő müvének. Megígértem volt, hogy e, történetírásunk mélyein járó tudósunknak a rumanekről németül irt minden művét sorban megismertetem, azért, mert azokat meggyőző alapossággal írottaknak tartom, mert, hogy azokat a mívelt magyar közönség ismerje, szükségesnek vélem, s hogy a bécsi német kiadásokból meg nem ismeri, meg vagyok róla győződve. E kérdéssel ma csaknem egyedül e tudósunk foglalkozik, pedig minden szakember tudja, hogy az egész nemzeti és államlétünket érdekli. A közönyt föl kell rázni, az ügy iránt meg-megújuló emlékezésbe hozás és tárgyalás útján érdeklődést kelteni fel ; mert amint már megjegyeztem — történeti dolgokban az elhallgatás beleegyezésnek vagy a meggyőzetés elismerésének jeléül szokott vétetni. Kimerítően ismertetem meg a könyvet, rendszeréi nyomrólnyomra követve, azért, hogy abban csaknem mindenütt igen életbevágó fejtegetések fordulnak elé, és hogy olvasóim inkább őt hall-