Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - V. GY.: Karácson Imre „Magyarországi zsinatok” cz. munkája ismertetése 838

TÖRTÉNETI IRODALOM. 841 melegebben üdvözöljük tehát szerzőt, ki feutczíinzett értekezésével e téren a kezdeményezés dicsőségét szerzette meg magának. De épen azért, mivel kezdeményező kísérlettel és természeténél fogva szűkebb keretű liittudori értekezéssel vau dolgunk, nem szabad szerzővel szemben tulkövetelőknek lennünk és művében egy szakszerű tudományos monographia minden kellékeit keresnünk. Ezt szem előtt tartva, bátran mondhatjuk, hogy szerző feladatát derekasan oldotta meg. Egy tájékoztató bevezetés után a XI. és XII. századbeli magyarországi zsinatokat részletesen ismerteti, folyton szemmel tartván az ugyanazon időben külföldön tartott zsinatok határozmányait. Az e korra vonatkozó történeti adatok gyér és hiányos voltánál fogva, természetesen nem képes az egyes zsinatok idejét, helyét és határozmányainak szövegét teljes biztossággal megállapítani ; de teljesen ismeri az ezen kérdésekre vonatkozó irodalmat és kritikai tehetségre valló önállósággal mondja ki fölöttök véleményét. Igen érdekesen, sőt gyakran meglepően mutatja ki szerző a magyar zsinatok határozmányainak külföldi forrásait, melyek gyakran szórói-szóra vannak a magyar egyházi törvényekbe átvéve. Igen tanulságosan fejtegeti különösen a papi nőtlenség és a házasság fölbonthatlansága intézményeinek a szigorú törvényesség felé való fokozatos fejlődését. Nem tudok azonban szerzővel teljesen egyetérteni, midőn az e téren mutatkozó régibb lazább fegyelmet kizárólag a görög'egvházi jog befolyásának tulajdonítja. Újonnan megtért népeknél épeu e két pontra nézve kezdetben mindig nagy ingadozás mutatkozik, és az ily népek főpapjainak mindenütt hosszú és türelmes küzdelmébe került, míg a kath. egyház elveit teljes diadalra tudták emelni. (Lásd erre nézve : Moy, Das Eherecht der Christen bis zur Zeit Karls des Grossen. Regensburg, 1833.) Igy volt ez a nyugot-európai népeknél is, csakhogy ezek néhány századdal előbb tértek meg, mint őseink, és így a XI. és XII. században már megállapodott egyházi élettel birtak. Különösen ami a házasság absolut felbonthatlanságát illeti, ebbe az ellenkezőhöz szokott pogány népek csak nagy nehezen tudtak beletörődni. Innen magyarázható meg. hogy nálunk még a XIII. század elején is. midőn tehát a szigorú egyházi felfogás már legalább egy egész századig teljes érvényben volt, még mindig találkozunk az ellenkező gyakorlat egyes jelenségeivel. Igy pl. olvassuk a váradi regestrnm 240. §-ábau, hogy egy András nevű házas férfi fogadalomból Jeruzsálembe készülvén zarándokolni, elútazása előtt nejét felhatalmazta, hogy újból férjhez mehessen, mit a káptalan minden megjegyzés nélkül jegyzékbe foglal. Ugyanazon regestrumban (lásd 45. 139. 315.) ismételten találkozunk főesperesek (archidiaconus, archipresbiter) gyermekeivel is ; de .ezek alatt valószínűleg