Századok – 1888

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Révai Kata Szidónia levelei férjéhez - I. közl. 798

LEVELEI FÉRJÉHEZ. 803 felülemelkedett volna korán, liogy tagadni merte az ördögöt? — hiszen ez rendkívüli jelenség, főleg az asszonyok között, mikor a boszorkányokat széltire égették s az ördög általános rettegés tárgya volt! Már akár mint legyen is, de az elvitázhatlan tény, hogy Kata Szidónia egy pillanatra sem adott hitelt e közszájon forgó rémhírnek s alapos okai lehettek erre nézve: »Az lehetetlen dolog írja férjének hogy az ablakból kinízte volna (t. i. a kámzsás ördög) . . . tudja kegyelmed minémü sürü rostéi van . . . mindenik ablakon.« A Pozsonyban időzés többnyire kellemes s e mellett kevés költséggel járó dolog volt Kata Szidóniára nézve. — Házok ugyan eleinte még nem volt a városban, de Yizkelethy Mihályné Thurzó Mária, vagy Czobor Imre, kinek első felesége Révay leány volt, szívesen átengedte a magáét s édes anyja ilyen alkalommal Szent-Jánosról mindeu szükségessel ellátta konyháját. — De Kata Szidónia azért nem mulatott sokáig s útra kelt, mihelyt a doktor kezei közül szabadulhatott és maga dolgain kivül a férje által reá bízottakat elvégezte. Még napjainkban is, ha valaki az ország távoli vidékéről Bécsbe vagy Budapestre útazik, ezerféle commissióra legyen elkészülve, mennyivel inkább kisérthetett tehát ez a rém kétszáz esztendővel ezelőtt, mikor még Pozsony volt az ország egyetlen nagy városa, s a legközönségesebb dolgokért, miket ma bármelyik ' szatócsnál feltalálhatunk, gyakran a harmadik vármegyébe kellett fáradni, fényűzési és pipere czikkek pedig — valamivel magasabb igényekhez mérve — Pozsonyt s talán még Kassát és Nagy-Szombatot kivéve — sehol sem voltak találhatók hazánkban. A nőnek még csak könnyebb feladat jutott ilyenkor, mert Ostrosics uramnak legfelljebb is a zsebórája állott el, a mentekötőjén kellett igazítani, hintóját újjal borítani, esetleg lovainak parádés szerszámot, magának nyusztprémes süveget, kamukát vagy jó fajlandis posztót vásárolni, de ha egyszer ő útazott Pozsonyba, bizonyára lapokra terjedő instructiót kapott és Isten őrizzen, hogy egy rőf arany csipkéről vagy színes pántlikáról megfeledkezett volna ! A nők egyformák voltak mindig, nagyobb bántalmakat könnyebben feledtek, de ily apró figyelmetlenséget sohasem tudtak megbocsátani. Az 1658. év folyamán nagy volt az öröm Illava várában, a rég óhajtott örökös megérkezett s a keresztségben nagyatyja emlékezetére István nevet kapott. »Istók az ő állapotához képest tűrhetőképen van« — írja Kata Szidónia, de nemsokára az ő egészsége gyöngült meg s ismét fürdői e kellett mennie. El is indúlt ez év október havának első napjaiban Ulaváról, s még alkalmas időben érkezett édes anyjával együtt a stuhnyai hév-68*