Századok – 1888
Könyvismertetések és bírálatok - VÁCZY JÁNOS: Gróf Széchenyi István beszédei összegyűjt. Zichy Antal 75
TÔRTBNET1 IRODALOM. 77 illő s dicsekedhet ama nem közönséges eredmény nyel, hogy képes az olvasót mindazon körülményekről felvilágosítani, a melyek Széchenyi hatását alkották. Azonban az első kötetben csak egy-egy mozaikdarabkákat kellett Széchenyi jellemvonásaivá olvasztania, míg a második kötetben egy-egy önálló szónoki müvet kelle commentálnia. Amott valóságos lélektani tanúlmányokat tett Zichy: itt csak a szónok beszédeinek néhány rövid szóval való commentálására szorítkozott. Amott majd mindig a tanulmány eredményeit olvashatjuk. Zichy maga beszél s jóformán csak adalékúl idézi a napló egy-egy följegyzését. Itt a főtért Széchenyi foglalja el. A kötet legnagyobb részét valóban az ő szónoki beszédei töltik be. Azért is úgy véljük, hogy e viszonynak a könyv külső, hogy úgy mondjuk, technikai részében is, változást kell vala szenvednie. Yagyis az egyes beszédek elrendezésében a chronologiai rendet megtartva, úgy a mint vau, a jegyzeteket talán csoportosítani kellett volna minden egyes szakasz után vagy előtt s e jegyzeteket másforma betűkkel is szedetni. Zichy világos és tiszta módszere, azt véljük, csak nyert volna ezáltal. Nem mondjuk azonban, hogy a kötet szerkesztése úgy is, a mint a nagy közönség kezébe jutott, nem volna a czélnak megfelelő. A ki tanúlmányozni akarja egy nyughatatlan nagy szellemnek a pillanat sugallta kifejezéseit, a melyekben semmi sincs, a mi a pedáns rhetorikai szabályokhoz simulna, az sokszor elő fogja venni Széchenyi munkáinak Il-ik kötetét s ha ki-kifárad a beszédek útvesztőjében, újra és újra visszakívánkozik abba a bűvös légkörbe, a hová ellenállhatatlanúl vonja a beszélő páratlan őszintesége, közvetetlensége, szerénységbe olvadt erős önérzete, eszméinek látszólagos hézagossága, számos beszédén átvonuló látnoki ereje, mely ép úgy vigaszt tudott a csüggedőkbe önteni, mint a mily kevéssé volt képes a fölébredt önbizalmat mérsékelui túlsötétnek tetsző visióival. Valóban a Széchenyi beszédei, mint tisztán irodalmi művek, kevés figyelemben részesülhetnek. De rendkívül érdekesek, miut egy genialis nagy szellem nyilatkozatai, mint egy sokat tapasztalt s mélyen elmélkedő szellem tolmácsai, mint egy magával örökös lelki harczban levő lélek érzelmének töredékes rajzai, mint egy bámulatos sikert felmutató férfiú észrevételei s rendszertelen megjegyzései. Ha pedig ama kort tekintjük, a melyben Széchenyi föllépett, egész addig, a mikor nemes lelke megtört a nemzetére zúduló viharok előérzetétől s figyelembe veszszük azt a páratlanúl nagy hatást, a melyet eszmeivel korára gyakorolt : akkor épen megbecsülhetetlen értéküeknek kell tartanunk e beszédeket. Jól mondja Zichy a kötethez írt előszavában, hogy »felette érdekes világot vetnek azok először is Széchenyi egyéuiségére, azután általános műve-
