Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - C.: Császári királyi hadvezérek és tábornokok élterajzai kiadja a cs. k. hadi-levéltár igazgatósága 760

760 TÖRTÉNETI IRODALOM. 760 Császári királyi hadvezérek és tábornokok életrajzai. (Hadsereg parancs 1888. május 13.) Kiadja a cs. kir. hadi levéltár igazgatósága. Budapest, 1888. Pallas-nyomda. 8-r. 102 lap. Zivotopisi cesaro-kraljevskih Vojskovodjah i ijeneralah (Zapovied vojsci od 13 svibnja 1888.) izdauo po ravnateljstvu c. kr. ratnoga arkiva. Budapesta, 1888 100 lap, 8-r. A bécsi hadi levéltár e publicatiója Mária Terézia királyné szobrának leleplezési ünnepélyességei alkalmából, illetőleg az új ezred-elnevezéseket rendelő felségparancs folytán tétetett közzé. Örömmel vettük kezünkbe, azon gondolattal, hogy a hadi levéltár más publicatioihoz hasonló alapos munkával gazdagítja hadi irodalmunkat, de e várakozásunkban csalódtunk. Sajnáljuk, hogy a bécsi hadi levéltár, mely egyike Európa legnagyobb ily intézeteinek, egy ily nagyszabású ünnepély, egy ily történelmileg annyira fontos esemény alkalmából, mely a monarchia különböző népei szorosabb egyesülésének legemlékezetesebb történeteire mutat vissza, elengedőnek találja egy várt fényes és terjedelmes munka helyett egy ily soványka füzetet bocsátani közre, s azt is hivatalosan minden szaktekintély megnevezése nélkül. Nem foglalkozhatunk a közjogellenes dolgokkal, amik benne foglaltatnak, mert ez nem a mi feladatunk : a Mária Terézia korabeli harczok alatti események elbeszélése közben a magyar csapatok ténykedésének, vagy csak a magyar névnek is gondos kerüléséről, a császári seregek folytonos emlegetéséről, magáról a fűzet czíméről stb. stb. Ezen sajnos mulasztásra találunk mi gyógybalzsamot épen az ő levéltárukban. Hiszen Mária Terézia királynő 1757. jun. 6-án Bécsben kelt levelében azt írja Nádasdy Ferencznekakolinicsata előtt: »nem kétlem, hogy eme szép alkalommal, midőn az egész vállalat sikere és az egész monarchia boldogsága legfökép az ön magatartásától függ, megkettőztetett buzgósággal és gonddal jár el.« (Az eredeti levél a bécsi állami levéltárban Kriegsacten 180. sz. a. van.) De ezenfelül is a »vitam et sangvinem« esetét másutt sem felejtették el, hiszen alkotmányosságunk újjáébredése után az 1866-iki kegyelmes királyi leirat egyenesen hivatkozik nemzetünknek Mária Terézia alatt a trón iránt tanúsított s azóta immáron históriai ténynyé vált ragaszkodására. Szavunk ugyan lett volna már magához a Mária Terézia szobrához, mint valódi történelmi emlékműhöz is. Az a viszony, mely akkor a magyar nemzet és a dicső királyné trónja között fennállott, nem találtatott méltónak itt kifejeztetni. Pedig az a sok