Századok – 1888
Könyvismertetések és bírálatok - VÁCZY JÁNOS: Gróf Széchenyi István beszédei összegyűjt. Zichy Antal 75
77 TÖRTÉNETI IRODA LOM. második okmány az esztergomi érseknek egy praediális adománylevele, melyben az érsek több egyháznemesi telket mint »perpetuo et irrevocabiliter tenendas et possidendas« adományoz, mi alatt szerző szerint csak »haszonvételi tulajdonnak« adományozása lenne értendő. Első tekintetre is szembeötlő, hogy úgy a királyi mint az érseki adománylevél ugyanazokat a kifejezéseket használják, melyek szószerinti értelmökben véve nem jelentenek többet, ' mint »örök és visszavonhatlan joggal való birtoklást « Lehet, hogy a kifejezések emez azonossága kikerülte szerző figyelmét, mert máskülönben talán elejtette volna ama[nézetét, hogy a praedialista csak »haszonélvezeti tulajdont« nyert. Végül megemlítvén, hogy a munka utolsó fejezete az 1855. 1 február 3-ki pátenssel foglalkozik, nem mulaszthatom el a szakközönség figyelmét e sok tekintetben elismerésre méltó tanúlmányra felhívni. DR. BÁRÓ ROSZNER ERVIN. , Gróf Széchenyi István beszédei. A M. T. Akadémia megbízásából Összegyűjtötte s jegyzetekkel kisérle Zichy Antal. Budapest. Athenaeum írod. s nyomdai rész vény-társulat. 1887. IX. 630. 4 1. E kötet, mely Széchenyi munkáinak második kötete, méltó folytatása annak a gondos szerkesztésnek, a melyet már az első kötetnél csak dicsérnünk lehetett. Zichy Antal épen oly finom történeti, mint kritikai érzékkel válogatta össze az apró kis mozaikdarabokat, melyek a nagy hazafi jelleméhez páratlan fontosságú adalékul szolgálhatnak. Pusztán absolut szempontból tekintve, e kötet kevésbbé érdekes olvasmány, mint az első ; de Széchenyi működésének talán hívebb tolmácsai, érthetőbb s könnyebben felfogható magyarázói e beszédek, mint ama rövid, szaggatott, szenvedélyes följegyzések, a melyeknek kivonatait az első kötet tartalmazza. Igaz, hogy Zichy Antal mindent elkövetett, hogy e magukban néha érthetetlen mondatokat az olvasó előtt teljesen felvilágosítsa s a legnagyobb magyar jellemének titkos rugóival viszonyba hozza. Eme törekvés valóban sikeres is volt. Zichy nemcsak tanúlságos, de élvezetes olvasmányt is nyújtott a nagy közönségnek az első kötetben. Felfogása, módszere nem változott a másodikban sem. De az anyag, a melyet commentálnia kelle, egészen más természetű volt itt, mint az első kötetben. A beszélő Széchenyit kelle bemutatnia, a ki — mint szellemes commentatora megjegyzi igenis magával tudta ragadni hallgatóit, a kivel vele sírtunk, vele nevettünk, a kinek ötletei villámként kápráztattak, a ki őszinteségével s közvetetlenségével annyiszor elbájolta