Századok – 1888
Könyvismertetések és bírálatok - HUNFALFY PÁL: Magyar elemek az oláh nyelvben írta Alexics György 750
756 TÖRTÉNETI IRODALOM. 756 1715-ben megjelent miatyánkban, a két mondat így van adva: Si nu duce pre no la ispitire, tze ne mentueste pre noi de viclianul (eredeti helyesírás). íme az első fordításbeli hitlen itt már viklennek van írva; az en-ct a hangsúly változtatja сап гам-га. Ezen viklen szó uralkodik most az egész dako-román nyelvben ; viklesug = gonoszság, gazság. A nyelvek különösségei közé tartozik, hogy p. о. a magyar a szláv »szabadítani« szót alkalmazza, a hol az utánozó oláh az eredeti magyar menteni igét veszi be. Mind a kettőnek történeti oka van. A régi magyarban ur és őr szabadot, de egy hasonhangú őr szolgát is jelentett volt. Talán ezen hasonló hangúság miatt a nyelv-szokás a szláv »szabad« és szolga szókat fogadta be. Szokásos lévén a szabad = liber szó, ettől könnyen és magyai'osan alakultak a szabadul — liberatur és szabadit — libérât kifejezések. Az oláh nyelv a latin servare, servatore szókat már az ünnepelni, ünnep fogalmainak kifejezésére alkalmazta volt, midőn a magyar husszitákkal érintkezésbe jutott. A serbá tesz vala neki : ünnepelni ; a serbatóre (serbatoare) tesz vala neki : ünuep. Ezt a serbá, serbatóre-1 tehát nem alkalmazhatta többé az üdvözíteni, üdvözítő fogalmak kifejezésére: tehát a magyarból vette be a menteni szót mentui alakban a szabadítani fogalom kifejezésére, s az ebből oláhosan alakult mentuitóre (mentuitoare) szót a szabadító, üdvözítő fogaloméra. A nyelvekbeli vendégszók az illető nyelvnek vagy népnek nemcsak külső, hanem belső töi'téneteit is elbeszélik. Még egy más tünemény ötlik itt fel. A moldvai városok lakosai, legalább »művészeteket és mesterségeket üző« lakosaik, a XV. században bizonyosan leginkább németek valának. S íme az oláh nyelv nem német, hanem magyar szókat fogadott be. Minek lehet vagy kell azt tulajdonítani ? Kettőnek, gondolom, tulajdoníthatni. Először annak, hogy a magyar nyelvű lakosság, mely a falvakban lakik, tehát a földmiveléssel foglalkozik vala, aránylag számosabb volt, mint a városokbeli német (szász) lakosság. A földmívelő nép kedviért pedig a cseh hitváltozásnak tanait magyarra kellett fordítani. A városi német lakosság már azért is, hogy a katholikus hitnél fogva egy vala a falusi magyar lakossággal, ehhez szítván s vele együtt élvén, a magyar nyelvet úgy érti vala, mint р. o. legtöbb brassai német lakos a magyart értette 1848 előtt és után. Most a Husz tanaihoz ragaszkodván ő is, még jobban megmagyarosodék, minthogy a Husz tanait Moldvaországban alkalmasint csak magyar nyelven, és nem német nyelven is, hirdetik vala. S ez lőn a másik ok, miért kerültek csak magyar, s nem német szók a moldvai oláh nyelvbe. A moldvai városok német lakosságának magyarosodását hirdeti »Németi György,
