Századok – 1888

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: A Nagy-Idai család leveles ládája 740

KÜLÖNFÉLÉK. A NAGY-IDAI CSALÁD LEVELES LÁDÁJA. A történettudomány legújabb vívmányaiban, a tagadkatlanul fényes sikerben, mely hajdankori intézményeinknek, állami és társadalmi életünk, szóval ide s tova ezeréves multunk közérdekű tényeinek megállapításában, a körülettük felmerülő fogalmak tisztázásában, s a velők kapcsolatos eszmék történeti fejlődésének megértésében nyilvánul, Ugocsavármegyének az anyag szolgáltatást illetőleg nagyon kevés része, úgyszólván semmi érdeme sincs. Ne higyjük azonban, hogy ennek oka Ugocsának sokszor gúnyosan emlegetett »non coronat«-jában gyökereznék, mintha p. o. e megye múltjában semmi általánosabb érdekű esemény nem fordúlna elő, vagy legalább is ne merülnének fel oly jelenségek, mikből történetíróink néha a tudomány, gyakran saját előnyükre ne okulhatnának. A történeti érzék ellen sem lehet kifogást emelni, mert az ugocsai családok, úgy saját szűkebb körű, mint a megye közérdekű történeteire vonatkozó emlékeket, kegyelettel őrzik ma is, van ott feldolgozatlan históriai anyag elég, melynek létezéséről is alig tudnak valamit a történetbuvárok, s míg hasonlíthatlanul kisebb jelentőségű levéltárak átvizsgálását, még ha szinte nehezebb is a hozzáférhetés, az eredménynyel gyakran aránybau sem lévő buzgósággal teljesítik, addig a báró Perényicsalád nagyszőllősi levéltárát, melyet bátran oda merek állí-1 ani az ország leggazdagabb magánlevéltárai mellé, mindössze is Wenczel, talán ha jól tudom Eraknói s legújabban dr. Csánki Dezső kutatta át, mindannyi saját specziális czéljaihoz képest s így az egészre ki sem terjedhető figyelemmel. Pedig a b. Perényi-levéltár nem egyedüli e vármegyében ; ott van mindjárt Tisza-Ujhelyben a Hunt-Pázmán nemzetségből származó Újhelyi-családé, kifogástalanul conserválva s elég jól rendezve, mely Árpád- és különösen Anjou-kori oklevelekben még gazdagabb a Petényiekénél. Horváth István Werbőczy emléke-