Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - Br. ROSZNER ERVIN: Az egyházi vagy praedialis nemesek és birtokuk írta Ozorai József 71

TÖRTÉNETI ÍROD AL''M. 73 praedialis jelleggel voltak felruházva. »Kelemen ezzel az állítással, ugymoud szerző, a főpapoknak azt a szép kiváltságát, mely szerint nemességet osztogathattak, de magát a praedialis nemesi minőséget is a »huic usui destinata Curia« járulékává alacsonyítja le. Állítása szerint, — így folytatja szerző, - azt kellene hinnünk, hogy nem is a főpap adja a nemességet, hanem az a bizonyos e czélra rendelt Curia, és a főpapnak szép kivált> sága mindössze ezen Curia adományozásának jogává zsugorodik össze.« Itt nincs igazsága szerzőnek, mert eltekintve a czímeres levéltől és az ünnepélyes honfiusítástól, melyeknek meg felelő ' analógiát nem találunk a főpapi előjogokban, a király is csak nemesi jószágnak adományozása által osztogathatott nemességet. Az analógiánál fogva tehát igen természetes, hogy a főpapok is csak egyháznemesi telkek adományozása utján adhattak egyházi nemességet, s ebben nem rejlik semmi lealacsonyítás. Igaz ugyan, hogy szerző nem fogadja el az analógiát a praedialis telek és a nemesi jószág között, mert szerinte útját állja ennek az egyház I tulajdonjoga, mely mindig fentartátik a praedialis telek adomá-1 nyozásánál. De jól megnézve, az egyháznak itt hangoztatott tulajdonjoga sem több, sem kevesebb, mint ama jog, mely a királyt s utóbb az Anjou-korszaktól kezdve a koronát illette meg az eladományozott nemesi birtok tekintetében. Ezen jog, melyet szerző tulajdonjognak nevez, mindössze abból állott, hogy az eladományozott birtok hűtlenség és magszakadás esetén visszaháramlott a koronára, illetve, ha praedialis telek forgott szóban, az adományozó főpapra. Az is csak megerősíti az analógiát, hogy a praedialista telkét nem tulajdonjoggal, hanem csak visszavonhatlan birtokjoggal birta, mert az is, ki a királytól nyert adományt, inkább csak birtokosa lett az adománybirtoknak, mint tulajdonosa. Az analógiát tehát nem lehet elvitatni, s annak elfogadásával el kell hogy fogadjuk annak logikai következményeit is. De hová is vezethetett volna oly jogállapot, milyet szerző feltételez ? Hiszen, ha azt tételezzük fel, hogy a főpapnak praedialis adományozási joga nem szorítkozott, ama telkekre, melyek az antiqua destinationál fogva birtak praedialis jelleggel, akkor azt is el kellene ismernünk, hogy jogszerűen történt volna, ha valamely harczias főpap a gondjaira bizott összes egyházi birtokokat, parczellánkint mint praedialis telkeket eladományozta volna. Ily esetben azután vajmi keveset ért volna az egyház »tulajdonjoga« a praedialisták visszavonhatlan birtokjogával szemben. Régibb jogrendszerünk sokkal több gyakorlati érzéket tüntet fel, semhogy ily eshetőséget megengedhetett volna. De még a kanonjog sem engedett a főpapnak ily adományozási szabadságot.