Századok – 1888

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: Az Ál-Brankovicsok 689

AZ ÁL.-BRANKOVICSOK. 709 honfitársaival, tartás pénzét sem kapta rendesen.1

) 1705-ben ugyan I. Fridrik porosz királyhoz fordúlt közbenjárásáért, könyörög az Egerben járt bayreuthi őrgrófhoz,2

) bizik az orosz czárban,3

) közbenjár fia János, de mindhiába. Jó szót kapott, de eredménye nem volt. 1711-ben végleg el van keseredve : »Huszonkét éve már — írja — hogy deszpotatusomtól távol tartatom, annélkűl, hogy ez óráig okát tudnám. Ezer forintot adtak eltartásomra, de ebből meg nem élhetvén, adósságokat kellett csinálnom. Most már ezt a pénzt sem kapom, bár oly házból származom, mely a keleti császárokkal állott rokonságban.« Egyetlen vigasztalása az irogatás volt. Megírta a szerbek történetét a maga bizarr módja szerint, de azért kézirata s gyűjtött adatai használható kútforrásokúl szolgálnak ma is. Mikor személye nincs érdekelve, előadásában meg lehet bizni, s korához képest határozottan széles látkörrel rendelkezett. Midőn fogsága mindinkább elviselhetetlenné vált, Eleonora császárnőhöz fordúlt, hogy állásához méltó ellátásban részesüljön, »dass ich nicht entlich miserable vor Hunger und Noth crepiren müsse.« A hivatalos hatóságok, jelesül a cseh kanczellária átlátta a kérés jogosultságát s 1711. nov. 17. javaslatba hozta, hogy Bi'ankovics évi pénzét ezentúl pontosabban kell fizetni. De ennek már nem vehette hasznát a nagyot bűnhődött deszpota, mert 1711. sept. 19. meghalt. 4) Igy végezte be életét e kétségtelenül nagy eszű férfiú. Szédelgő-e, vagy ártatlan áldozat ? bajos arra megfelelni. Bizonyos hogy Brankovics Györgynek nem volt származéka, de valószínű. 1) Az erre vonatkozó iratok a cs. és kir. közös pénzügyministerium levéltárában Nied.-Oest. Hofk. és Böhm. Kammer. Folyamodványain mindig Georgius Despotesnek írja magát. 2) Tört. Tár i. h. 542. 1. 3) Glasnik i. h. 208. 1. 4) Engel i. m. 1. 486. Hamvai Krusedolban nyugszanak. Arczképét a karloviczi patriarka palotájában őrzik. Iratait 1715-ben kiadták fiának Jánosnak, ki grófi czímét úgy látszik háborítlanúl viselte. Az utolsó podgoriczai gróf Brankovics 1856-ban halt meg Újvidéken. Magyar Sajtó 1856. 189. sz. Fia Brankovics János később Rákóczi Józsefhez szegődött, ki róla a bécsi állami lev. őrzött végrendeletben (másolat) is megemlékezik : »Item, á Monsieur le Comte de Brancovicz cent piastres pour s'en retourner dans son pays«, tehát emigráns volt. (1738. nov. 7.)