Századok – 1888

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: Az Ál-Brankovicsok 689

AZ ÁL-BRANK0V1CS0K. 705 Itt kezdődik sorsának fordulása. Jogait elismerte a császár, a nép mellette van, nem volt egyéb hátra, mint hogy »örökségét« csakugyan elfoglalja. A végzet azonban nem akarta, hogy ajeneirácz pópa fia czélt érjen. Pedig a császári sereg tulajdonkép csak 1689. elején kezdett komolyan a bosnyák és szerb területen operálni. Badeni Lajos őrgróf a sereg fővezére czélúl tűzé ki Bosznia és Szerbia elfoglalását, hadseregében nagy számú rácz fölkelő sereg szolgált, mely a meghódítandó területből került ki. Brankovics György diplomájával s pénzzel ellátva, nem jelentkezett a császári seregnél, hanem előre sietvén, az Aldunánál izgatta fölkelésre az oláhokat és szerbeket. Badeni Lajos, ki 1689. jul. 26-án Szendrő (Semendria) mellett táborozott, hallván Brankovics izgatásáról, azt jelenté a császárnak »hogy valami Brankovich itt az országban nyílt leveleket küldözget szét s fegyverre szólítja uépét, magát Servia, Bosnia, Misia, Bulgária, Trákia s a Szerémség, s az Eszék és Konstantinápoly közti összes terület deszpotájának adja ki, s tényleg uralkodni is akar felette. Heissler tábornok már régóta figyelmeztet, hogy vigyázzak rá, mert az oláh fejedelemmel való benső levelezése nem kevéssé gyanús ; én nem tudok felőle s nem ismerem, azért míg Felséged parancsát nem kapom, nem intézkedhetem.« ') Brankovics csakugyan nagyra lehetett új méltóságával s minden későbbi bizonykodása daczára gyanúsnak kellett föltűnni, hogy függetlenül, a császári -fővezér tudta nélkül hívta a népet fegyver alá, a mint mondja — a császár érdekében. Következő levelet küldözgette mindenfelé :2) »Mi II. György, Isten kegyelméből az összes illyr, thrák s egyéb ősi keleti tartományok örökös deszpotája, Felső és Alsó-Mysia herczege, a római szent birodalom nagyberezege, valamint a szent-szávai herczegség és Montenegró régi jusson uralkodója, a llerezegovina, a Szerémség, Joannopol (Jenő) s a magyar királyságnak és részeinek grófja és mágnása. Alkalom adatott nékünk, hogy ősi hazánkhoz közeledjünk s ezért ezen levelünk rendében (a ezímhez) fordálunk, kívánván, hogy a minden-1) Fr. Ph. Röder v. Diersburg : Des Markgrafen Ludvig Wilhelm v. Raden Feldzüge wieder die Türken. 1842. II. 7G. 1. 2) Glasnik LXVII. a Monasterly levéltárból. Eredetije egyh. szláv nyelven. SZAZADOK. 1888. VIII. FÜZET. 4 7