Századok – 1888
Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: Az Ál-Brankovicsok 689
694 TIí ALLÓCZY LAJOS, Atyjok jó nevelésben részesíté gyermekeit. Simon az elsőszülött csakhamar abba a helyzetbe jutott, hogy korán elhúnyt atyja helyét pótolja a családban. Ifjabb testvéreiről ő gondoskodott, a fiatal Györgyöt is, ki anyjának kedvencze vala, ő nevelteté s valószínűleg Simon plántálta belé a szerb hajdankorhoz, családjok régi fényéhez fűzött álmait, Mert Brankovics Simon nem volt közönséges ember. Bendkivűli jártassága az orthodox theologiai tudományban, utazásai a Balkán-félszigeten, nyelvismeretei, nemzetbéliei között eleve is szerepet biztosítának neki. Eleinte nem készült papnak, de árván maradt családjára való tekintetből Gergely jenei protopopa halála után fölszenteltette magát s paposkodott. Elete s vele együtt lakó családjáé nem volt irigylésre méltó. A török hódoltságban egy pillanatig sem voltak biztonságban, egyes portyázok folyton fosztogatták s a ki nem tudott tekintélyt szerezni magának, elveszett. Ez okból Simon popa gyakran volt abban a helyzetben, bogy fegyverrel védelmezze övéit. Tanúltságának és erélyességének híre csakhamar eljutott Erdélybe is, s mikor 1655. Daniel metropolita hivataláról lemondott, II. Rákóczi György fejedelem 1656. decz. 28. őt nevezte ki az erdélyi »görögök, ráczok és oláhok« egyházi főnökének x) s mint ilyen a Száva nevet vette föl. Száva Erdélybe telepedvén, magával vitte 11 éves öcscsét, Györgyöt, ki az akkor teljesen magyar erdélyi társadalomban cseperedett föl ifjúvá. Bátyjának tekintélye, s előbbkelő állása neki is sokat használtak. Megismerkedett az erdélyi urakkal, öszszeköttetésbe jutott az oláh és moldva bojárokkal s ügyes, hajlékony magaviseletével már kora ifjúságában rokonszenvet költött személye iránt. Az erdélyi fejedelemség II. Rákóczi György bukása után szomorú sorsot ért. Belső viszályok emészték, bécsi és török trónkövetelők egymásután léptek a színtérre, csak azután változtak jobbra a viszonyok, mikor a csengeri mezőn földíszített új fejedelem, Apafi Mihály állása, Ali basa segedelmével megerősödött. A végzet még huszonkilencz esztendőt engedett Erdélynek, (1661 — 1690.) mely korszak a felbomlás kora ugyan, de a maga episod-!) Raies i. m. IV. 272 — 276. 1. ds I. Hintz : Geschichte des Bisthums der griechisch-nichtunirten Glaubens-Genossen in Siebenbürgen. Her manstadt 1850. 26. 1.