Századok – 1888

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: Az Ál-Brankovicsok 689

AZ ÁL-BRANKOVICSOK. Brankovics György deszpota, a szerb történet azon korszakának főhőse, melyben a Rigómezőn függetlenségét vesztett szerbség Magyarország és a feltörekvő ozmán hatalom között ingadozni kénytelen. (1389—1457.) Ennek következtében ingadozó Brankovics magatartása is, kinek politikai alapgondolata az volt, hogy országának legalább belső önállóságát megőrizze. Míg ő élt, nemzete jelentékeny szerepet játszott az ozmán-magyar harczokban, de halála után két esztendővel, Szerbia szultáni tartománynyá lett. A nagyeszű deszpota kimúlása nagyobb vesztesége volt a szerbeknek, mint a rigómezei vereség, mert ez utóbbinak csak az ország függetlensége esett áldozatáúl, míg Brankovics hatalmának megszűnte után a szerb társadalom gyökereit is kitépte a török kormányzat, Dusán birodalmának fénye száz év alatt rohamosan halaványúlt, el kellett pedig enyésznie az akkor leghatalmasabb török haderő támadása következtében s csak negyedfél száz év múlva sikerűit az épen maradt szerb nép-elemnek új életre kelni. De a régi szerb birodalom s az új Szerbia közt mély űr tátong, nincs köztük a történelmi folytonosságnak egy láuczszeme sem. Mert Karagyorgye fölkelése, az elnyomott rájának tiltakozása a hatalom ellen, de e küzdelmében nem a középkori Nemanja-állam elemei állnak előtérben. A régi szerb nemesség vagy elvérzett, vagy beleolvadt más szerencsésebb társadalmakba. Be sok jó családot ölt meg az a képzelgés, hogy uevök s czímerök valamely szentföldi vár megostromolt ormán díszelgett ; a mai görögöknek csak hátrányára szolgál, hogy Themistocles és SZÁZADOK. 18Ö8. VIII. FÜZET. 46