Századok – 1888

Értekezések - SZENDREI JÁNOS: Egy megbukott görög boltos a XVII. században 533

KÜLÖNFÉLÉK. 535 napig is, »görög« városnak, »görög utczá«-nak neveztek. Templomaik rendesen nagy kiterjedésben kőfallal voltak kerítve, melyen belől szabadon temetkeztek a város közepén, egészen a legújabb egészségügyi törvények megalkotásáig. Ugyan e telken állott a község háza, a kántor-tanító és a pap lakása és az iskola. Mindezekért a rendes adón felül természetesen külön adót is fizetett a község a városnak, mely a jó arany pénzen felül mindig-gyarmatárukból is, a melyek akkor még igen ritkák és drágák voltak, állott. így fizettek minden évben bizonyos számú narancsot, fügét és ritkább fűszereket. ') Csak arra vagyunk azután kíváncsiak, hogy ezeken a csemegéken miként osztozott meg a nemes város. Alighanem a magistrátus leányainak és feleségeinek jutott osztályrészül. A régi tanácsterem hosszú zöldasztalával ma is ott van Miskolczon ; régi támlás karosszékek veszik körűi s a falakról ősz patriárchák, nagy kígyós püspök-pálczákkal tekintenek alá. Az asztalfőnél ott áll a legnagyobb karosszék s mellé támasztva a harmadfélméteres nagy arany gombos nádpálcza, a bírói hatalom jelvénye. De maga a szék üresen áll s tanácskozáskor is csak gyéren telnek meg a helyek. Ott állanak a község és ekklézsia régi jegyzőkönyvei, oly csodálatos ákom-bákom görög írással, hogy talán sohasem olvassa el őket többé senki ; az ujabb nemzedék kegyelettel őrzi, de nem érti meg többé. Szelid és vallásos nép volt mindig, ezért aranyai mellett a lelkiismeretlenség vádja csak keveset érhetett közűlök. Egészen átalakultak a mi társadalmunkhoz, szokásaink és nyelvünkhöz. Csak ünnepeiket tartották meg mindig ; s utóbb a görögök húsvétja, midőn az ősz patriárcka szemkápráztató fényű aranyhímzésű s drágaköves palástjával, vallás-különbség nélkül, osztogatta az egész város intelligentiája között a jelképes piros tojást s a valóban jó izű búzát — mindenkinek a szeretet ünnepe volt. A szép, közép, zömök termetű, fekete szemű s fekete körszakálu férfiak, a finom olajbarna bőrű s nagy ábrándos szemű görög nők mindig szívesen fogadott alakjai voltak városaink társadalmának. Ma már teljesen bele vannak abba olvadva, teljesen magyarokká lettek s közép-osztályaink egyik legintelligensebb, bár kicsiny elemét alkotják. Számuk azonban tényleg folytonosan fogy mindenfelé. Templomaik széles csarnokaiban még mindég görögül bár, de mindegyre halkabban zeng a régi rítus halelulája. Papjaikat azonban még mindig az Athos-hegyi zárdából sorozzák, akik hatalmas fekete, majd ősz szakáinkkal, lilaszinövű talárjaikban a kis városi élet legérdekesebb alakjai közé tartoznak. x) Annales Miskolcz város levéltárában.