Századok – 1888

Értekezések - GR. LÁZÁR MIKLÓS: Erdély főispánjai (1540-1711.) - VII. közl. 505

ERDÉLY FŐISPÁNJAI. 521 találjuk, liová részint az akkor uralkodó pestis miatt is vonhatta meg magát. Az 1685-ik évben az országos deputatio tagja lett. Hogy követséggel is megbízta őt Apafi, kitetszik Bálintithnak az ő körtvefájai birtokán 1687. január 20-án készített végrendelete ') e soraiból : »hogy én is készületlenül ne találtassam, kiváltképpen minthogy most az én kegyelmes uramnak az méltóságos erdélyi fejedelemnek ő ngának parancsolatjából, édes hazámnak szolgalatjáért hosszas utat kell előmbe vennem, nem tudván, mint lehet onnét visszajövésem.« Báliutith Carafálioz volt küldve; ő az eperjesi mészárlásokban jelen volt, mint Cserei írja: ott levén akkor Bálintith Zsigmond, kit a fejedelem küldött vala hozzája, tudva, hogy ő jőne be erdélyi generálisságra. Mutatják2

) 1688. mint az Erdélyben fekvő császári had élelmezésében működőt is. Ez időben ő a fejedelmi tábla ülnöke. 1693-ban május 14-én I. Leopold császár kinevezte őt Tordamegye főispánjává (Szász, Sylloge etc.), mely tisztsége 1696-ban halálával szűnt meg. Hátrahagyott neje : medgyesfalvi Angyalosi Krisztina (Angyalosi István és eresei Tholdalagi Judith leánya) 1696. aug. 23-án mint özvegy jő elő, és ettőli gyermekei : György és Zsuzsánna, ki ekkor már Kornis Zsigmondné. Mikola róla írt sorai szerint: »decus et ornamentum Familiae suae.« Találjuk körtvélyfájai előnévvel is Apafi 1687. okt. 19-én kelt azon utasításában, melyet a lotharingiai herczeggeli egyezkedésre kiküldött követeknek adott, mely követségnek Bálintith tagja volt.3

) Hallerköi báró Haller István. Haller István, Haller János és Kornis Kata fia. Előbb Belső-Szolnokmegye főispánja, melyre 1693. május 14-éu neveztetett ki. Apja helyére 1696. elején megválasztották consiliariusnak, erre fejedelmi megerősítést 1698. ápnl 18-án kap. Ugyan 1697-ben április 18-án I. Leopold kinevezi Tordamegye főispánjává, és előbbi főispánságának viselése megszűnik. Ezután nemsokára országos elnökké tétetett, és ezután is birta a főispánságot. A II. Bákóczi Ferencz mozgalmai alatt 1707-ben Szebenben volt beszorúlva. 1708-ban Bánffy György halála után reá bízatott a főkormányszék elnöksége, és ekként haláláig szerepelt. r) Tört. Tár. 2) Nagy Iván, Magy. ores. Család. I. l.\ s) Magy. Tört. Tár. XX. Jc. SZÁZADOK. 1888. VI. FÜZET. 35