Századok – 1888

Értekezések - GR. LÁZÁR MIKLÓS: Erdély főispánjai (1540-1711.) - VII. közl. 505

ERDÉLY FŐISPÁNJAI. 507 szombati békét, czím nélkül áll neve a megerősítő oklevelei], de jő ez évben elő mint »a fejérvári fejedelmi udvar tiszttartója« is, s az ezutáni levelekben mint dézmaárendator. Az 1616-ki nyugtalanság idejéből Betblen Gábornak két levelét látjuk róla szólókat; egyik febr. 7-ről e sorokkal: »bizonyoson izenték attól a szolgámtól, liogy Szilvási és Kamuthi Farkas biztatják (a Homonnai-pártikat) innen belől, hogy életemben rövid nap véget vethetnek azok ketten stb.« ; — a másik jun. 28-ról : » Az nyughatatlan emberek közül K. Zsigmondot, Szilvásit, Bengner Jánost ország törvényére megtartoztattam, igazítsák az ország előtt magokat.« A Bethlen általi elfogatásról Perneszi Gábor ecsedi kapitány julius 22-ki levelében ez áll: »Szilvási uramot sógoromat Hunyad várában tartatja fogva, asszonimat az nénémet az ő kegyelme feleségét Enyeden tartja az kastélyban fogva.« A segesvári országgyűlésen októberben tárgyalták perét s ekkor — mint Szilágyi Sándor írja — egy érzékeny jelenet mélyen meghatotta az országot. Könyezve kérték az ítélőtáblát, hogy járjanak közbe a fejedelemnél, hogy engedtessék meg Szilvásynak és nejének a találkozás. A fejedelem megengedte, s midőn a templomba vitték volna őket, hol mint rendesen, most is tartattak a gyűlések, Szilvásyné összerogyott. Szilvásy és neje kegyelemért folyamodtak és novemb. 3-kán megkapták, de jószágaik tetemes részét elvesztették, csak Bolyát hagyta meg nekik a fejedelem. A részökre november 4-kén kiállított fejedelmi kegyelemlevélben Szilvásy czíme : »alias arendator decimarum nostrarum Transilvanensium.« Neje : Perneszi Erzsébetb, ki Keserű János özvegye volt, s kivel már egyesülve volt 1607-ben, midőn Rákóczi Zsigmond neki a vingárdi kastélyt és jószágot adományozá. Szilvásy Nagy Iván szerint meghalt 1629. körül magtalanul. Ugyanezen irótól tudjuk, hogy vingárdi jószáguk visszakerült, szerinte a visszakerült vingárdi és ohábai jószágokat Szilvásyné Mikó Ferencznek és Józsefnek engedte át 1630. jan. 26-án. Az özvegy kezén Szilváson is és tartozékaiban is volt birtok ; azokból 1634-ben Perneszi Erzsébetb anyósának (?) Thorday Borának engedett át részeket. Szilvásyné 1639. aug. 15-kén kora 77 évében halt meg a bolyai kastélyban, melynek sírboltjában nyugszik ő és Szilvásy.!

) ]) Az özvegy temetésén maga a fejedelemnő is jelen volt. Szilvásyné, kit Zólyomi Dávid nótáztatásakor mint tanút megeskettettek, ki előtt a kardróli nyilatkozatot tette volt Zólyomi, a notaperben, 1633-ban, 60 évesnek van írva, mi lehetetlenség, mert Erzsébetb első férjéhez 1579-ben ment nőül. 34*