Századok – 1888

Tárcza - Folyóiratok szemléje - 476

478 tárOza. ds Beatrix királyné ikonograpliiáját állította össze, ugy amint azok a szétszórt Corvin eodexekben élnek. Ez első közleményben 9 Mátyás és 7 Beatrix arczképet veszünk hü másolatban, kimerítő és szakavatott bírálások kiséretében. — Téglás Gábor rézkori tárgyakat mutat be, Myskowszky Viktor Seip András és Cromer Augustin sir-táb!áját írja le, mig Csergheö Géza hazai ötvösmüveken levő családi czímei'eket ismertet. Henszelman befejezte »honi műemlékeink hivatalos osztályozása« cziinü közleményét. — A levelezések rovatában Mihálik, Réczcy, Sötér, Adám Iván, Dudás Gyula közölnek érdekes leveleket különböző leletekről s ásatásokról. — Az »Irodalom« czimü rovatban három kisebb ismertetés előtt Fejérpataky közöl egy nagyobb tanúlmányt a brassai számadási könyvek első kötetéről, s igen érdekes világításban tünteti fel Brassó akkori kereskedését, iparát s átalában az akkori füzetet. Az igen érdekes füzetet a különfélék változatos és gazdag sorozata zárja be. A HAZÁNK márcziusi füzete az ujabb idők történelméhez igen sok becses adalékkal járul ; naplók, emlékiratok és feldolgozott munkákat. Kiváló fontossággal a nagy míveltségü Walther Imrének naplója 1846—-50-ből. Az első közlemény 1848. juliusig terjed. Lázár Miklós Horváth Boldizsár naplóját közli 1714 —73-ból. — Szalay József folytatja 1848-ki élményeit, s Ralovics Lajos 1825 — 2 7-ki országgyűlés naplóját. Igen érdekesek az 1802-iki országgyűlési pasquilusok, melyeket Elek Salamon közöl. Az ápr. füzetben az előbbi czikkek folytatásán kivül Höke Lajos napjaink történetéről ír, Abafi erdélyi urbalis protocollatiokat közöl 1819-ből. (A 289. lapon ritkított betűkkel közöl egy szót, mintha valami új szót vélne benne feltalálni, pedig az nem egyéb, mint egy helytelenül olvasott s rosszul ékezett mindennapi szó. »ElmárhataÜanodott és elnyomorodott néppel« = elmarhátatlanpdott.) Ugyancsak Abafi Lónyai Gábor 1836 —37. naplóját közli, Gergely Sámuel az 1790-es évek történetéhez pár levelet s Szinnyei repertóriumot. — A KALHOLIKUS SZEMLE Il-ik évf. 1. füzetében egyházirodalmi, felekezeti és neveléstani czikkek között egy történelmi jellemrajzot is olvasunk Oláh Miklós prímásról, Kollányi Ferencztől, a ki ezzel a Fraknói Vilmos által kitűzött pályadíjat nyerte el. Oláh Miklóst, mint a XVI. sz. magyar egyháztörténelmének egyik legkimagaslóbb alakját, a kath. egyház megtartóját magasztalja, szemben Forgách Ferencz jellemzésével, a ki Oláh Miklóst tehetségtelen s magas állására méltatlannak festé. Kollányi értekezése figyelemre méltó derék munka. — A FIGYELŐ márcz. füzetében több irodalomtörténeti közlemény között (Buczy Emil, Lázár Bélától, Vörösmarty drámái Baráti Lajostól, Rajzok a múltból Vachutt Sándornétól, Szász Károly és Szemere Miklós költészete dr. Adorján Fülöptől, Révai költészettanársága Esztergomban Csapiáriái, Tompa költeményei Abafitól) írók életrajzait találjuk, de minden rendszer nélkül egymás mellett : a Fraknói életrajzát, utána Rényi Rezső (sz. 1827) esztergomi ügyvédét (Zelliger Alajostól), Asbóth Jánosét