Századok – 1888
Értekezések - JAKAB ELEK: Az egykori Erdély nemzeti színeiről 435
442 KÜLÖNFÉLÉK. hogy az új czíinerbe a fejedelmi süveg bőrprémezés helyett koronával körülvéve s Erdély czímerpaizsa az adománylevélben (diploma) lefestve is ábrázolható lenne. Erre gróf Bethlen kelet nélküli jegyzékiratához csatolva, a herczeggel a következő megjegyzéseit közölte. 1. E szók helyett : » Victricibus armis ultro se dedit, inque Inclytae Domus nostrae Potestatem concessit«, — azt vélné teendőnek: »Paternae ac validissimae Protectioni ultro se dedit, inque Inclytae Domus nostrae Potestatem concessit, fidem Principibus suis illaesam servavit, et haereditariam Augustae Domus nostrae Successionen ad mentem Sanctionis Pragmaticae sponte, prompteque amplexa est,« — azért, mert ez a köziratok kifejezéseivel (stylo) inkább megegyezik. Az erdélyi rendek által gróf Caraffának adott Nyilatkozathím e kifejezés van : amplectitur Paternam et validissimam Protectionem August issimi Leopoldi etc. — elfogadja felséges Lipót atyai leghathatósabb védelmét; ismét a dicső Lipót császár által az erdélyi kormányszéknek adott utasításában ez van mondva: postquam suamenixam voluntatem fideles et charissimi Transsilvaniae Status jam ab Anno 1688. decenti cum Declaratione Nobis transmissa professi fuissent, Nos quoque in Caesareae Regiaeque Gratitudinis nostrae, necnon in benignissimi ajfectus, quo Nostro Imperio se sponte submittentes, jam tunc amplexi fueramus et etiam nunc prosequimur, Clementissimam Contestationem sat. Az is hozzá járul, hogy ha a régi idők évkönyveit megtekintjük, mindenki át fogja látni, hogy Erdély magát nem a dicső Lipót császár fegyvereinek, de uralkodásának (Imperio) adta alá. 2. Ez alávont szókkal : a Nobis tanquam Transylvaniae Principe — ellenkezik az 1744-ki pozsonyi t.-czikk, melyben az van kimondva, hogy a királyné Erdélyt, mint Magyarország királya fogja birni és kormányozni ; tehát nem ajánlhatja, hogy két köz oklevélben, t. i. a Magyarországnak adottban és Erdélynek adandóban alig összeegyeztethető szók vagy kifejezések igtattassanak be. Elég, ha Erdély tényleg el van választva Magyarországtól s Magyarország törvényczikkét, a melyből a kk. és rr. idővel tán sérelmi kérdést támasztanának, azt az örökös következésre magyaráznák, [a hová czélzott azon időbeli ministerium is] érintetlenül lehetne hagyni. 3. Az adománylevélben most nagyherczegség [Magnus Ducatus], majd nagyfejedelemség iratik. Azt vélné a kanczellár, hogy az egyik vagy másik mellett kellene maradni. Azt hiszi, a nagyherczegség czíme tán inkább illenék azért, hogy a hajdani időkben, midőn Magyarország királyainak fiai vagy nagyobb testvérei Erdély kormányzása élére állíttattak, Erdély herczegének I dux Transylvaniae] neveztettek. így István, IY. Béla királyfia,
