Századok – 1888

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Kőrösy György följegyzéseiből 1707-1708. - I. közl. 42

KÜLÖNFÉLÉK; 43 nemcsak hogy utálattal utasítá azt el : de azonnal följelentő Zrínyi Ilonának ; s ettől fogva a féltett fejedelemfiú oldala mellől egy tapodtat sem távozott soha, és nem engedett egyéb ételt adni neki, mint a mit ő főzött számára. Maga a fejedelem liagyta írva mind a két esetet; Körössy is vonatkozik homályosan reájok későbbi leveleiben, büszkeségtől duzzadozó szívvel kívánván, hogy az Úr-Isten sokáig éltesse azt, »a kit ö nevelt föl!« A kis Rákóczival együtt állotta ki Körössy a három évi munkácsi ostromot is ; ekkor már a hasonló hívségü nevelővel Badínyival osztva meg a gondviselést. A capitulatió után pedig együtt kísérték föl a fejedelemfiút Bécsbe; de Kollonics elragadta őt tőlük, s a kis Rákóczit ezen utolsó, régi szolgáitól is \ megfosztván, a neuhausi jezsuiták gondjaira bizá. Körössyt, Badínyit Sáros-Patakra küldte, hol uradalmi állásokat kaptak. 1 A mint azonban a fölserdült Rákóczi, Kollonics körmei közül kiszabadúlva, ősi örökét átvevé : első dolga volt Körössyt és Badínyit jövedelmezőbb bizalmi állásokba helyezni ; nevezetesen az előbbit pataki várnagygyá, hegyaljai-borinspectorrá, s utóbb, udvarát szervezvén, fö ката г ás á v á és családi kincstartójává tevé. E minőségében szolgála azután a fejedelmet az öreg Körössy a nagy szabadságháború alatt is, mindvégig, — határtalan bizalmával dicsekedvén urának. Nem is volt, nem is lehetett jobb gazdája Rákóczinak őnála! Ott lakott, ott ült a munkácsi sziklavár boltjai alatt a hű »komornyik«, a »dúrus magyar ember« Körössy György, mint vén sas, vagy sárkány, s árgus-szemekkel őrizé a fejedelmi kincstárt, ura sok, sok rendbéli drágaságait, fegyvereit, arany-ezüstös, gyémántos-rubintos ékszereit és díszköntöseit, portai czafragjait, persa szőnyegeit, hollandi, flandriai gobelinjeit, palotáinak fényes fölszerelését; pompás bútorait, sátrait, stb. stb. Ö küldözött, vitt, ha mi kellett a fejedelemnek, a táborokba, parádékra, a munkácsi tárházból. Az udvariakat ő fizette, a tábori fizetőmesterektől, udv. biztosoktól, komornyikoktól, bejáróktól ő vett számot; s jaj volt annak, a kivel a »dúrus öreg« nem volt megelégedve! Irgalmatlanúl levonta a fizetésükből, sőt igen könnyen el is csapta, avagy csapatta őket. Ezenkívül ő uralkodott az udvari mesteremberek fölött, s ő bajlódott velők. Munkács várában egy pár képíró és műrajzoló, egynehány ötvös, órás, egész sereg arany- és selyemhímző s müvarró, skófium-húzó, szövő, gombkötő, szabó, szűcs, csizmadia, kárpitos, asztalos, lakatos, üveges, paplankészítő, tímár, szíj- és nyereggyártó, rézműves, esztergályos, bognár, kovács, kőfaragó, színes bőrgyártó törökök, sátorkészítő zsidók, posztómetszők, stb. dolgoztak ekkor, a fejedelem és udvara számára, mint conventiós, kantoros, udvari mívesek. Ezekkel mind a vén Körössy bajlódott, zsörtölődött ; az ő kezeihez érkezvén