Századok – 1888
Értekezések - THALY KÁLMÁN: Jávorka Ádám ezredes s a gr. Forgách- és Rákóczi levéltár (Vázlat a Rákóczi emigrátió történetéből) - II. közl. 391
406 JÁVORKA ÁDÁM EZREDES lom Exciddnak az ide való indulását és héjjábanvaló nagy kültségét, míy én annak jól az útját rendben nem veszem. Mivelhogy az barát Fiam levelit vettem, és megtudván abból az Exciád indulatját (indulását) az depositum felvitele iránt : azonnal írtam az mostani Uramnak Fejedelmemnek, melytől (kitől) még semmi válaszom ; más úttal az Plenipotentiárius Commissáriussának, — melytől jiitt 18. praesentis válaszom, detegálván, hogy semmiben nem progrediálhat sine consensu et permissione, említett Fejedelem nélköl. Ahhoz más difficultásokat is projectizál, tudniaillik, hogy netalántán más, az kit nem illeti azon depositum, praetendál ; vagy valami correspondentiális levelek lehetnek ottan, az mellyek ez országnak árthatnának ; ahhoz még, néhai Rákóczi leveleit örömest keresnének azok közt, — és többek illyek, etc. mellyek iránt evincálni foyolc vagy leveleim által, vagy személyemben való praesentiámmal. Legyen azért pacientiával Exciád míg én ezeket rendben veszem és tollálni fogok minden scrupulusaikot az Méltóságos Fejedelemnek, úgy Plenipotentiárius Commissáriusnak is. Való, hogy ok nélkől nem cselekszenek mindketten : holott az magyarországi nemes uraimék (Farkasék) alkalmatlankodtanak már az iránt — de, hogy én nem agnoseáltam, re infecta rediverunt. Hogyha azért tetszeni fog Exciádnak ez előtti, Exciádnak irott jevelem tenora szerint progrediálni : kiildjen Exciád vagy 50 aranyat pro eustodijs et conservatione azon clerusnak, az munkácsi Commendáns Uram kezeire és énnekem plenipotentiális úri levelit az felvitelre, az mi legnagyobb : még az Nemes Kamarától, Tek. Ns. Vármegyének attestatióját, — ha mindkettőt, annál jobb, — pro tollendo scrupulo, hogy vere Exciádat illeti azon depositum, annálinkább, hogy hitel adattassék. Dato concesso, ha az Miltóságos Uram Fejedelmem revideáltatná is : nálam nélkől nem. lészen ; tudom jól, hogy semmi ollyas, mely felől scrupuli.zálnak, nem fog találkozni ottan; — bona fide obiigálom magam Exciádnak, hogy egy bető nem veszen el abban, minden gondviselésemet adhibeálni el nem múlatom. Ha azért in toto eliberatus volnék : Exciád miltóztassék parancsolni helyben hagyni azt (t. i. a depositumot) egy ideig az lcalastromban, vagy ide Skólyára elhozni, — Isten megengedvén jó utat és időt : Munkács felé cum bona securitate lciküldeném azt; régi obligatiómtól viseltetvén az Miltóságos Úri (Forgách) Famíliához, igaz szívemből szolgálnék abban is, -— úgy Exciád az nagy időnek itten múlatásától és kivált nagy kültségétől megmenti magát. Mi illeti az praetensiókat, mellyek felől tanáltam ezelőtti, Exciádnak írott levelemben (emlékezni,) könnyen 250 aranyra fognak lenni az 50 aranyokkal, clerusnak mely fog adatni ; az praetendenseket pedig magamra vállalnék, míg Exciád, vagy Exciád emberinek az depositum kézben nem adatnék. Melly dolgok iránt minden tudósétása lészen Exciádnak de omni progressu, az munkácsi Commendáns Urain által.
