Századok – 1888

Tárcza - Vidéki Társúlatok - 376

382 tárcza. írhatná-c az óra törtenetét s lia megvíná, nem venné-e észre azonnal a legegyszerűbb órás is, liogy e történet megírója az óra szerkezetét nem ismeri ? A másik figyelméztetés, melytől hasznot reményiünk s melyet Marczali úrral szemben el nem hallgathatunk, az elsővel szorosan egybefügg s megmagyarázza azt a jelenséget, hogy Marczali mint monograplnis nem volna képes egyes intézményeknek bizonyos korszakban való életét, működését leírni, ha alapos közjogi képzettsége volna is. Azt hiszszük, hogy mindenki előtt világos, hogy a bölcsészet történetét megírni akarni, bölcsészeti ismeretek nélkül, ép oly képtelenség, mint egy állam intézményeinek történeti leírására vállalkozni, közjogi ismeretek nélkül. De a közjogi intézményeknek még csak leírása sem sikerülhet annak, a ki egy bizonyos korszakban ez intézmények konkrét alakját nem látta s még csak a forrásokkal sem érintkezett, melyekből erről tudomást szerezhetett volna. Marczali ír a pénzügyi viszonyokról, közigazgatásról, igazságszolgáltatásról, megyéről, városról, a nélkül, hogy egy városi vagy megyei levéltárat átkutatott volna. Ismereteit a központi levéltárakból merítette, melyekből lehetetlen összealkotni az intézmények akkori életének s működésének képét. Maradjunk a pénzügyi viszonyoknál, hogy egy példával megértessük a be nem avatottal is, mennyire lehetetlen, hogy Marczali alapos, tudományos monographiát adjon olvasói kezébe a rendelkezésére álló eszközökkel. Magyarország adózási rendszere nem volt törvénynyel szabályozva, nem is volt központi hatóság, mely az adók kezelését egységes elvek szerint vezette volna. Minden megye, kerület, város más-más eljárást követett s az országos adózás tisztán helyi alakjában jelenik meg s nincs is más, mint helyi alakja. Keni a titkos levéltárban, nem a kanczellária sat. levéltáraiban talált adatokból lehet megismerni Magyarország adórendszerének akkori állapotát, hanem csupán a megyei, városi levéltárakból, melyekben az adózás akkori rendszere konkrét alakjában vau fentartva. Ugyanez áll különben a közigazgatásra, az igazságszolgáltatásra s egyebekre nézve is. Mindezen intézmények részletes, tudományos leírása lehetetlen a megyei és városi levéltárakban heverő anyag felhasználása nélkül. Azért, a mint Marczali e bő forrásokhoz nem szállt le s nem merített belölök, minden szakember tudta, hogy ezzel az eljárással nem lehet az állam belső életét visszatükröző monographiát írni s hogy munkája nem lehet alapos s szükségkép töredékesnek s felszínesnek kell lennie. Positiv ismeretek hiányában találomra kellett írnia s oly szerencsétlen hypothésisekhez folyamodnia, mint a házadó létezése a XVIII. században, a mi nem történhetett volna meg rajta, ha tudományos előképzettsége nagyobb s kutatásai mélyebbre hatottak volna. Lesz még alkalmunk más intézményeknél kimutatni Marczali tájékozatlanságát az állam legfontosabb intézményeire nézve, melyet különben kora s tanúlmányainak hézagos volta magyaráz meg. E hiányokat könnyen pótolhatja Marczali De e megjegyzéseket s azokat, a melyek következni fognak, nem hallgathatjuk el a tudomány érdekében s használni kívánunk velők a szerzőnek