Századok – 1888

Tárcza - Vidéki Társúlatok - 376

380 TÁRCZA. melyekben a házakat tényleg megadóztatták, de ezek kivételek voltak s e jelenségekből nem lehet azt következtetni, hogy a házadó a városokban általánosan érvényben levő pénzügyi intézmény volt. A házadó nemcsak nem nyugodott törvényes alapon, hanem a városok érdekeibe ütközött s azért ha valamely városban előfordult, szükségkép valamely partikuláris érdeknek köszönhette életbeléptetését. S ennek magyarázata nagyon egyszerű. A városokban a belső tanács intézte a város ügyeit s ez a legvagyonosabb városi patricziusokból állott s teljesen kizárta a városi ügyekre gyakorolt befolyásból a külső tanácsot s a városi polgárságot. Ezek voltak azok, a kik a legkiterjedtebb telkek tulajdonosai voltak s a kiknek, ha az adó terhe kizárólag a telken feküdt, legtöbb adót kellett volna fizetniük. A belső tanács tehát nem egy városban kísérletet tesz a házak megadóztatására, mert igy egy másik adótárgyra hárítván a terhet, szükségkép kevesebb adó esik a közökön levő telkekre. De a városi polgárság körében csakhamar forrongás támad, a háztulajdonosok ezt az uj adót törvénytelennek, igazságtalannak állítják, panaszszal járulnak a király s a főhatóságok elé. Királyi biztosok mennek az illető városokba s az eredmény az, hogy a király a főhatóságok egybehangzó véleménye alapján eltiltja a városokat a liázadó kivetésétől. Az okok, melyeket ez intézkedés igazolására felhoznak, a következők : Mindenekelőtt kiemelik, hogy a házak megadóztatása az ország törvényeibe ütközik, melyek azt rendelik, hogy a városokban az adó a telken fekszik. Azután, teljes ellentétben Marczalival, a ki azt állítja, hogy a ház biztos és állandó adóalap, azt mondják, hogy a házak s jövedelmök megadóztatása bizonytalan, aránytalan s önkénykedésekre és viszszaélésekrc ad alkalmat. Igazságtalannak tartják a házaknak jövedelmök szerint való megadóztatását, mert lia egy ház több évig jövedelmet nem hajt, a ház tulajdonosa károsodik, mig mások, kiknek nagy udvaraik, kertjeik vannak, mert jövedelmet nem hajtanak, adómentesek volnának, ámbár különben a tulajdonosok kényelmére, élvezetére s hasznára szolgálnak. A házak jövedelmének megadóztatása ily módon akadályozná a városok emelkedését is. Azok, a kik a város szépítését tartva szem előtt, nagy s diszes épületeket emelnek s idegen pénzzel építenek s házaikból nem húznak megfelelő hasznot, ha e házak nagysága szerint adóztatnának meg, nagy kárt szenvednének. Azért a városokban csak a házak telkeinek kiterjedése s nein a ház nagysága és jövedelme veendő tekintetbe az adóösszeg megállapításánál. Az 17 75. évi márczius 24-kén kelt királyi rendelet, a főhatóságok véleménye alapján, akként intézkedik, hogy a szab. kir. városokban a belső és külső házak telkeit, a kerteket és földeket, nem véve számba a rajtok levő épületeket, fekvésük, előnyeik és hátrányaik szerint osztályozni kell s jártas földmérők által négyszögölek szerint felmérendők s az adó a négyszögölek száma s az osztályozás