Századok – 1888

Tárcza - Vidéki Társúlatok - 376

TÁRCZA. 377 ben boldogult di'. Kagy Kristóf elsőtitkár lielyébe Óshegyi József másodtitkár választatott, ennek helyét pedig Merényi Kálmán egyleti tag foglalja el. Majd a pénztári számadások pontosaknak találtatván, a vizsgáló bizottság által a pénztárosnak a felmentvény megadatott, s a számvizsgálók újra egy évre megválasztattak. Tiszteletbeli tagokúi az elnökség két egyént ajánl. Egyik Deininger Imre keszthelyi gazdasági intézet igazgatója, ki az egylet megalapításakor nagy buzgalmat fejtett ki, s a régiségtárt több értékes tárgygyal gyarapítá. A másik dr. Tűről- Aurél egyetemi tanár s a budapesti antropologiai muzeum igazgatója, ki a nemesvölgyi ásatásoknál egy hétig közreműködött s az egyletnek sok jó tanácscsal szolgált. Mindketten közlelkesedéssel megválasztattak. Végre az elnöklő főispán felszólitá Icúnfi Edét, az egylet alelnökét, hogy Nezsider múltjáról irt tanulmányát felolvasni szíveskedjék. Mit ő az idő előhaladottsága tekintetéből csak rövid kivonatban teljesített, kiemelvén Nezsidernek régi nevét, régibb és ujabb birtokosait, szereplését a kereskedés és ipar tekintetében, továbbá hogy a háborúk terheinek viselésében és mozgalmaiban, mint a béke áldásaiban, mindig buzgó részt vett. Pelszólitja végre, hogy a Fertő gyógyító erejét és gyönyörű vidékét tekintetbe vévén, idegenek nyári mulatóhelyévé iparkodjék tenni. Ezek után az elnöklő főispán mind az egyleti elnök mind alelnöknek tanúságos értekezéseikért, valamint az egylet vezetésében kifejtett buzgalmukért, nem különben az egész tiszti kar és választmánynak sikeres közreműködéséért jegyzőkönyvileg köszönetet szavaztatván, a közgyűlést befejezettnek nyilvánítja. A S ZATMÁR VÁRMEGYEI SzÉCHENYI TÁRSULAT az 1882 1887. évi * időközben kifejtett működéséről értesítőt adott ki. Hivatalos közleményeket tartalmaz ez a társúlat megalakúlásáról, működéséről, iskolák segélyezéséről, annyagi állapotáról, tagjairól, szervezetéről s munka programmjáról és ez évi költségelőirányzatáról. Végül a tarsúlat képviselőinek az orsz. cougressuson tett indítványait közli. A HÁZADÓ A XVIII. SZÁZADBAN. A napi lapokban tréfás alakban fölmerült az a kétdés, vájjon a XVII l. században volt-e Magyarországon a városokban házadó ? A kérdés Marczali Henrikhez volt intézve, a ki »Magyarország története II. József korában« czimü munkája első kötetének 73. lapján határozottan azt állitja, hogy volt, mondván, hogy »itt (városokban) azonban van már biztos és állandó alap is : a házadó.« Marczali e kérdésre nem adott tudóshoz illő feleletet. Tévedését beismerni látszik, de bizonyos fentartásokkal s védekezve teszi ezt, ugy hogy a be nem avatott olvasóra azt a benyomást tehetné közzé tett nyilatkozata, mintha mégis neki volna igaza s a helyett liogy alapos tudósok módjára magát a kérdést világítaná meg, tréfával igyekszik elütni komoly tárgyalását, holott a tudósnak minden alkalmat