Századok – 1888

Értekezések - GR. LÁZÁR MIKLÓS: Erdély főispánjai (1540-1711.) - V. közl. 334

348 СтЕ. LÁZÁR MIKLÓS. 1707. juliusban felmentetett, de Rabutin, ki ekkor ellenséges indulattal viseltetett irányában, úgy intézte, bogy csak november 10-kén nyerhette vissza szabadságát. Fogsága után, a főkormányszék ajánlatára, Háromszék 1708-ban Maksán tartott gyűlésben, megválasztá őt főkirálybirónak, a választás a Bánffy György gubernátor életében, tehát november 15-ke előtti időben, történt. Ez ügyben, meg küküllőmegyei főispánságának viselhetése végett, kétszer járt Bánffyhoz. útját Brassóból Szebennelc mindig Oláhországon át véve. A főkirálybirói esküt még az említett évben Léczfalván tette le, és a következő, 1709-ik, évben kapta tisztségére nézt a fejedelmi megerősítést. Ivüküllőmegye főispánságát, melytől 1706-ban elfogatásakor felfüggesztették, bár működött annak megtarthatásában, s tett felterjesztéseket a bécsi udvarhoz, (mely akként volt értesítve, hogy szándékos csere forog fenn Apor tisztségeire nézve), többé vissza nem nyerhette. Az erdélyi bizottságnak Medgyesen 1711-ben január 26-áu kelt s az udvari cancellariához intézett levelében ezen ügyről e sorok állanak : »Másként is az Apor uram ispánságában mint egy cambium vagyon, mikor az háromszéki királybiróságot ő kegyelmének conferálták, azzal amahoz való jussát remittálta, melyről írás ugyan nincsen, de egynehány közülünk arról attestálhat, hogy a szegény Haller (István) uram mondotta, hogy Apor uram minden praetensióját, ha mi lehetne a Küküllő vármegyei ispánsághoz, remittálta, ama nyugodalmasabb hivatal levén, azzal váltja fel. A míg élt a szegény Haller uram, soha nem is emlegette, hogy még praetendálna hozzája, hanem a mióta ide Medgyesre jöttünk, azolta erigálta az iránt való praetensióját.« 1712-ben a császártól báró czímet kap. Háromszéken rendes lakhelye Altorja volt, melyből két versben, 1718-ban és 1719-ben, zaklatta ki a pestis. 1722-ben Galaczon lakott. 1743-ban jutott özvegységre, neje ez évben január 7-kén hala el. Az ország által több főhivatalra jelöltetett ki, igy 1744-ben főkormányszéki tanácsosnak választják meg, s ekkor a székely nemzet nyilvánított óhajtása volt, hogy vállalja el e méltóságot, de gyengélkedő egyészségével az alól kimenté magát s megmarad főkirálybirói tisztében. Irt históriai becsű munkákat is. A »Lusus niundi« czimű, és a »Synopsis mutationum notabiliorum aetate mea« czimű, latinul van írva. Metamorphosis Transilvaniae«-ját magyarul írta. Az 1747-ik évben elveszté szeme világát ; Erdély 1748-ki eseményeit már mással jegyeztette fel munkájában. Megholt 1752-ben. GRÓF LÁZÁR MIKLÓS.