Századok – 1888

Értekezések - PAULER GYULA: Horvát-Dalmátország elfoglalásáról (1091-1111.) - II. közl. 320

11 ORVA 'Г-1 »ALMATORS Z AG ELFOGLALÁSÁRÓL. 331 körülbelől a magyar nemesekkel hasonló helyzetbe jutottak s hadi szolgálaton kívül más kötelességet alig teljesítettek. Valami provinciális sajátságok is megmaradhattak; de országos különállásról, olyanról például, minővel Olaszország vagy Burgundia bírt az akkori császári birodalomban Németország mellett, nem beszélhetünk. Ilyesmi még ama pactum conventumból sem következnék, melyet Tamás főesperes egy állítólagos »Memoriale«-ja szerint 12 horvát-nemzetség 1102-ben Kálmánnal kötött, s melyet régibb és újabb horvát-dalmát írók valódinak és még most is valami államjogi viszony kiinduló pontjának tartanak.1) Nem lehet szándékom e pactumról ismételni azt, mit Horváth István már több mint negyven évvel ezelőtt »Über Croatien als eine durch Unterjochungerworbene ungarische Provinz« czímű, csak német fordításban megjelent művében részben igen szépen és alaposan kifejtett, és csak azt említem fel én is, hogy a »Memoriale«, mely a História Salonitana traùi, Fanfogna-féle, s a XIV. századból származó codexe végén található, nem lehet spalatoi Tamás műve, ki XVII. fejezetében e czím alatt : »Mikép foglalták el a magyarok Dalmát-és Horvátországot« »Qualiter Ungari ceperunt dominium Dalniatiae et Chroatiae« : elmondja László király foglalását, mely azonban a tengerpartig nem terjedt ; Kálmán elhatározását, hogy minden földet megigáz a dalmát tengerpartig, minek következtében azután nagy sereggel el is foglalta a maradékot és végre a dalmát városokat. Ez elbeszélése kizárja azt, mit a Memoriale-ban olvasunk, hogy Kálmán hódítása csak a Drávánál kezdődött, hogy a horvátok a Dráváig eléje mentek s ott egyezkedve hódoltak meg neki. Azzal a ténynyel sem fér össze ez egyesség, hogy az utolsó horvát király csatát vesztett, elesett, ha csak a horvát történetírókkal a pactum conventum megmentése végett fel nem teszszük, hogy a 12 hox-vát-nemzetség királyát cserben hagyta. Felhozzák, hogy a Memoriale-ban említett 12 horvát-nemzetség közül némelyik neve oklevelekben is előfordúl s a XIV. századból van egy eset, hol — egész általánosságban — e 12 nemzetség szabadságára történik hivatkozás ;2) de én abból csak azt tudom következtetni, hogy voltak ily nevű horvát nemzetségek 1) Rai ki i. h. 481. 1., ki ez oklevelet valódinak tartja, s, a mit alig tudok eléggé csodálni, a pactum conventum történetére nézve még Kerchelich Eccl. Zagreb. 74.1.)»vetus manuscriptum«-ára is hivatkozik (Rad. XXX. 133. 1.), mely szerint Singidunus zágrábi püspök volt a közvetítő, és a békét Kőrösön kötötték meg, holott ez is olyan, mint a guerchei főesperes műve (Racki i. h. 47. 1.), melynek a hamisságát már Marczali ÍMagy. Tört. Kútfői 132.1.) és Klaic (Slavonien, 20. és kk. 11.) kimutatták. 2) Racki Rad. XXX. 133. 1., Kukuljevic, Jura I. 43. 1.