Századok – 1888

Értekezések - PAULER GYULA: Horvát-Dalmátország elfoglalásáról (1091-1111.) - II. közl. 320

HORVAT-П ALMÁTORSZÁG ELFOGLALÁSÁRÓL. 325 kinek tolla rájárhatott a szokott czímre ; fontosabb ennél, hogy az oklevél egész formája sokkal bővebb, körültekintőbb, fejlettebb kanczelláriai gyakorlatra mutat, mint a minővel nemcsak Kálmán magyar és dalmat tárgyú, de még későbbi XII. századbeli királyaink okleveleiben is találkozunk. Hasonlítsuk csak össze az arbei egyház területét 1111 -ben — tehát nyolcz évvel később — megerősítő oklevél lakonismusát, a szóban forgó spalatoi oklevél bőbeszédűségével vagy szabatosságával, melylyel nemcsak a »donationes ac confirmationes regum, atque principum et aliorum dominorum«, hanem még »ad instar privilegiorum ecclesie Spalatensis, que in privilegiis, litteris vei antiquis montaneis (érti a régi chartulariumokat) ipsius ecclesie conscripta habentur« is megerősíti, mely részletezés már bármely XIV. századbeli oklevélnek is becsületére válnék. Aláveti a spalatoi egyháznak mindazokat a püspökségeket, a melyek akkor Dalmát- és Horvátországban alája voltak vetve — quos ad praesens per Dalmatiam et Croatiam obtinet — mit annélkül, hogy petitio principii-be esnénk, annélkül, hogy már bebizonyítottnak vennők az okmány ellen azt, mit csak be kell bizonyítanunk, furcsának találhatunk, mert Kálmán mindenesetre csak akkor kezdte meg a dalmát tengerpart meghódítását, bizonyosan nem bírta még Jadrat, nem még — alig lehet rajta kételkedni — Traut, Vegliat, Arbet, Chersot, tehát a szóbanforgó püspöki székhelyek legnagyobb részét, és mégis úgy beszél, mintha már az egész Horvátország és Dalmatia ura volna. Teszi pedig ezt az épen meghódolt — ha meghódolt? —Crescentius érsek hű és buzgó szolgálatai miatt, »consideratis fidelibus ac devotis obsequiis,« oly kifejezéssel, melyet újabb okmányainkból ugyan untig ismerünk, de melyet a régiebb Árpád királyok alatt hiában keresnénk. Első esetét II. Endre egy 1235-iki oklevelében találjuk ; ezután csak néha bukkan fel IV. Béla okleveleiben »considérantes« »consideratione inducti« sat. formában, s csak У. István, IV. László okleveleiben kezdünk gyakrabban találkozni a »consideratis« kifejezéssel,1) miből talán következtethetjük azt is, hogy az oklevél jelen alakjában legkorábban а XIII. század végén, vagy а XIV. elején keletkezett, s hogy nem spalatoi Tamást vezette félre az oklevél, mint Farlati véli, hanem az oklevél írta Tamás, vagy a Tamás forrásául szolgáló vélemény nyomán 1103-ra Kálmán állítólagos oklevelét. Ezzel nem akarom mondani, hogy Kálmán nem erősíté meg a spalatoi érsekség jogait ; ez oly természetes dolog, hogy minden különös adat nélkül is, több mint valószínű ; de szintoly bizonyosnak tartom, hogy nem oly i) Wenzel VI. 485. 486. 567. — VII. 105. 115. 163. 192. — VIII., 350. Fejér V/2. 51. 80. stb. stb., Farlati i. h. III. 164. 11. SZÁZADOK. 1888. IV. FÜZET. 22