Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - JAKAB ELEK: Alvinczi Péter oklevéltára III. kötete 269

TÖRTÉNETI IRODALOM. 271 és fontos leveleket s iratokat találni. De én nem hiszem, hogy ez az önmegtagadás s a történeti igaz iránti hódolat meg legyen azokban, a kik Teleki Mihálynak — bármily tehetséges államférfi volt különben — Dunod atyával kötött kercsesorai alkotmányellenes, önző és immorális szerződését tagadják vagy mentegetni képesek. Én azt hiszem, hogy e korszak történetírójának a vitás pontot teljesen felderítő adatokra híjában való s tán nem is szükséges tovább várakoznia. A szóban levő közlés becse és szükséges volta a mondottakból kitűnik. Az oklevelek időrendben adása az egyedül gyakorlati mód volt, ezt kifogásolni nem lehet. A latin és magyar oklevelek elolvasásai és közlése elég szabatos, dicséri mindkét ifjú szerkesztő tudását s figyelmes lelkiismeretességét. A név- és tárgymutató a használást könnyíti s a kiadvány előnyére válik ; de azt nem tartom helyesnek, hogy a sajtóhibákat nem igazították meg. Ez alatt sokszor találjuk megvonúlva a nyomda tekintélye kíméletét; a szerkesztők részéről a dolog restellését vagy nem tudását. Igaz, hogy ez most divat, de rosz divat, a minek a tudomány vallja kárát. En a sajtóhibák kijelölését föltétlenül szükségesnek tartom forráskiadásoknál. Néhány példával igazolom állításomat. A 35. lapon 8 sorban alulról e mondatban : Synceritatem Yestram item, iterumque perbenigne adhortamur — azt gondolom, az item rövidítve van, s helyesen így kellene lenni: iterum, iterumque adhortamur; az 56. lapon a hatodik sorban injuncta helyett »injunete« van szedve, a mi egészen érthetetlenné teszi a mondatot; az 59. lapon alulról a 7-ik sorban informandum vagy informandam [mindkettő jó, a szerint, a mint azt a hímnemű egyénnel, vagy a nőnemű Majestas szóval egyeztetjük] helyett »informaturum« van szedve; ez szintén érthetlen ; az 56. lapon alulról a 8-ik sorban a viviter, a 10-ik sorban quin, az 57. lapon a 15. sorban disciplinarum, a 28. sorban quodvis urgere, a 30-ik sorban anteprius bizonyára vagy az eredetiben meglevő, vagy sajtóhibák, mert e szók roszak, az illető mondatoknak értelme nincs; ha az első eset forog fenn, akkor ki kellett volna jelölni a rámutató [sic] szócska közbevételével ; ha az utolsó eset áll, hogy azok sajtóhibák, nyíltan meg kellett volna, jegyezni stb. A hitelesség továbbá megkívánja, hogy az oklevélnek természete pontosan meg legyen jelölve : eredeti-e, hiteles vagy egyszerű másolat s egykorú vagy későbbi korú-e ? Különben megbízhatósága méltán vonatik kétségbe. Van néhány oly oklevél is közölve, a mi már ismételve ki volt adva, így például a 12—20. lapon levő Haller-féle Instructio