Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - MAILAND OSZKÁR: A sarmisegethusai Mithraeum írta Király Pál 256

260 TÖRTÉNETI IRODALOM. 260 épen úgy, minta »tabulae Iliacae«, a momentumokat inkább csak sejteti, mint érvényesíti. A reliefek rendesen négyszög alakú táblák, ritkábban téglányok, melyeket fölül néha lekerített a vésnök, vagy háromszögű tető alá fogott, avagy köralakú lapok, s ez úgy látszik, daciai sajátság. A cselekményt rendesen keret fogja be, mely válaszvonal is, ha a repraesentatio több részre oszlik. A keret alsó részére szokták vésni a dedicatiót. A sarmizegetusai Mithra-szobrokat és reliefeket, a jelenített csoportozatok és ezek elhelyezése alapján, összesen tizenkét osztályba sorozhatjuk. A közép helyet, bármily egyszerű legyen is az emlék, mindig a bikaölés foglalja el állandónak nevezhető kíséretével. A főalak maga az istenség görögösített ázsiai öltözetben. Dús hajú fejét phrygiai sipka födi, felső testén rövid, rendesen ujjatlan, egyszer vagy kétszer átkötött tunicát visel, lábszárain gyakran bő nadrág, lábfejein néha csizma. Az istenség alakja mindig erőteljes ifjú, s a repraesentatiókon a jobbra tartó bikát teríti le, melynek hátán térdel. A bika hatalmas nagy állat és támadójának heve s ereje által földre teríttetett vagy térdre hullott és estében jobb hátsó lába kisikamodott, míg a bal teste alá került. Előlábai térdben hajlítva érik a talajt. Farkát tehetetlen dühében magasra emeli, vagy oldalait csapdossa azzal. Az ifjú istenség baljával térdel az állat hátán, míg jobb lábszárát annak kifordult jobb hátsó csülkére támasztja, hogy biztosabban intézhesse hosszú, széles tőrével lerogyott ellenére a végső csapást. Tőrének tokja a chlamys alatt lebeg. Ezen izgalmas repraesentatio jelentőségét nagyon sokféleképen magyarázzák. Az interpretálok két részre oszlanak ; az egyik áldozatot lát a cselekményben, s ezeknek száma jelentékenyen nagyobb, míg a másik rész csak egy egyszerű bikaölést. Tévedtek mindannyian, — mondja a szerző mert a megoldást nem a forrásnál keresték, hanem a görög-latin cultusok perceptiói között, vagy épen ezeknek liturgiájában akarták megtalálni. A megfejtést megtalálandó, Mithrát ősi hazájában kell fölkeresnünk. Irán istenségei, a terület geographiai és climatologiai viszonyainak megfelelő perceptiók mindannyian, a természeti erők jobbfelének personificatiói és legfőbb jellemvonásuk az örökös harcz a gonosz, pusztító elemek ellen. Irán ős-vallási rendszerének alapja tehát a bonum és malum princípium között dúló örökös harcz, a dualismus, mely a szent könyvben mindig a legélesebben van kifejezve. Az istenségek tehát nem lehetnek passiv, magokba zárkózott fölények, tevékenyek azok mindannyian, külö-