Századok – 1888
Könyvismertetések és bírálatok - HUNFALFY PÁL: Herman Ottónak magyar halászati könyve nyelvi társadalmi néprajzi és régészeti tekintetben 216
MAGYAll HALÁSZATI KÖNYVE. 225 csak úgy hirtelen átugorhasson mozgó, hadakozó állapotának ellenkezőjébe ? »Sőt arra, hogy a halászat a magyarsággal együtt járt, van még egy más bizonyítékunk is, a mely eddig szilárdan áll, s ez az, hogy a halászat a Drávánál találta határát, s egyetlen egy történeti adat sem ismeretes, mely Dráván túl halásztavat vagy halászatot említene. »Tanúi vagyunk ma is ép oly sajátságos, mint bizonyító erejű jelenségnek. Ott, a hol a nemzetiségi és nyelvi határok képeződnek, a halászó helyet a magyarság tartja megszállva ; így a Dráva torkolatánál. Ott, a hol a németség vetette meg a lábát a halászó helyen, a német jobbadán csak vállalkozó, halászai pedig magyarok. Ott, a hol a bérletek a halászat arányait megnövelték, hatalmas szerszámmal kitartóan kell dolgozni, például a Balaton körül, ott a bérlő Szeged, Csongrád, Szentes halászait szegődteti. »Mindez együttvéve reá utasít arra, hogy a halászat a magyarságnak ősfoglalkozása, a melyet a jelenlegi földjére magával hozott. Kardja, vitézsége igenis szerzett neki hazát, meg is védte ezt számtalanszor : de a kard, a vitézség csak szerző és védő volt ; a fentartás egyedül a munkára esett, arra a szerző munkára, mely zajtalanúl folyt, a melyhez a magyarság értett s a melyre kardját, vitézségét támasztotta. Mert az igazi társadalmi alap a munka, s csak azok az emberfajok, illetőleg társadalmi egységek, számíthatnak a jövőre, a melyek a munka alapján keletkeztek, azon állanak és állani fognak a jövőben is.« (60 — 68. 1.) Ezen érdekesnél érdekesebb képben, a melyet Herman Ottó kutatásának eredménye állít szemünk elé, legelsőbben az a vonás ötlik fel, hogy a halászat a magyarság ősfoglalatossága volt. »Bái' honnan jött légyen is az, úgymond H. O. — halászó vidékről kellett jönnie.,« Ebből természet szerint foly, hogy »azon föltétel, mely szerint Árpád hadaiban az ember szálonkint lóra termett hős volt, oldalán görbe karddal, vállán párducz kaczagánnyal, érczsisakjáu lengő kócsagtollal, szivében hadakozási és örökös kalandvágygyal, mely folyton arra sarkalta, hogy szomszédjára rontson, prédát ejtsen, ezt párduczbőrön végig nyúlva eltivornyázza s közben új prédajárásokon törje a fejét, túlságos és nagyon is egyoldalú föltétel mondja helyesen H. O. Bizonyosan az úgynevezett honfoglalók között halászok is voltak. A halászat az emberiség egyik ős foglalkozása lévén, mely jóval megelőzte nemcsak a földmívelést, hanem a marhatartást is, az az ideérkező magyaroknál sem lehetett ismeretlen. Az irott történelem is a byzantinusoknál azt jegyezte fel, hogy a magyarok az új földjükön, a folyók mentiben tanyáztak ; mi nemcsak a marha-itatás, hanem okvetetlenül a halászás végett is szükséges vala. A való történeti állapot szerint tehát a kalandos hadjárást egyidejűnek kell mondani az igen kifejtett halászattal. Mikor a
