Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - HUNFALFY PÁL: Herman Ottónak magyar halászati könyve nyelvi társadalmi néprajzi és régészeti tekintetben 216

222 lIEllMAN OTTÓNAK L » Az a túlság, melybe Bugát iskolája belészakadt, írja H. 0., arra vitte az írókat, hogy mindenütt »tabula rasa«-t képzeljenek, melynek betöltése egyedül rájok vár. Ezt az örvényt nem kerülte ki az újabb halászati irodalom sem. Nem törődve az élő nyelvvel, sem azzal, hogy minden szavával egy ős foglalkozásba ütődött, fölösleges alkotásokhoz fogott s evvel lemondott arról, hogy megalapíthassa a nyelv szellemében való alkotás törvényeit, azt, a miben a nyelv igazi hatalma rejlik. »Csak két példát hozok fel. A magyar vizekben a legismertebb halak közé tartozik a Pclecus Cultratus L., a melyre az újabb halászati irodalom a »szobbár« nevet készítette. Kétségtelen, hogy ezt a nevet a magyar halász nem ismeri és már fölöslegességénél fogva sem veszi be, mert ezt a halat a következő neveken ismeri : kardoshal, kardkeszeg, kardakai, karda, garda, gardakeszeg, kaszakeszeg, szabóhal, hering, görbe paducz stb. »Mi tűnik ki ebből? Tudnunk kell, hogy e hal nyúlánk, hasafele végig éles, az egész alak könnyedén görbe kardpengére emlékeztet, A magyarázat önként kínálkozik. A népet az egész alak, a has éles volta vezette a név megalkotásában ; innen a kardkeszeg és kopásai; innen a kaszakeszeg, a szabóhal. A hal soványsága teremtette a heringet, görbülése a görbe paduczot, mert egyébként paduczszerű. Tehát a népnyelv a hasonlatot követi s így alkot is. Ebből pedig az is következik, hogy a nép eljárása megfelel annak a szabálynak, melyet a tudományos természethistória atyja, Linné, felállított, kimondván, hogy a tárgyaknak elnevezése valamely tulajdonságra alapítandó, — a minek az említett hal tudományos neve. meg is felel ; t. i. Pelecus a görög TtsXexu^, fejsze, tehát a hasfél élére czélozva ; Cultratus, a latin culter, kés, az alakra czélozva. »A második példa ím ez. »A legújabb halászati irodalom a hal úszószárnyait »pará«nak mondja, mely szóval a halász azokat az úszó fácskákat nevezi, a melyek a kerítő háló fölét a víz színén úszva tartják A párát tehát már ennélfogva sem lehet a hal úszószárnyára alkalmazni ; legkevésbbé pedig azért, mert a halat nem az úszószárny tartja úszva — a hálóféle értelemben —, hanem a fajsúlya. Úszószárnya, a rendeltetése szerint, szakasztott az, a mi a madárnak repülő szárnya. Mind a kettő a helyváltoztatás eszköze ; szerkezete szerint csavar természetű, tehát egy elvre vezethető vissza. »Ennek tehát szárnynak kell maradnia s a magyar halászember s általában a magyar ember szabatosan szól, a midőn