Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - MANGOLD LAJOS: Henry Simonsfeld: Der Fondaco der Fedeschi in Venedig und die deutsch-venezianischen Handelsbeziehungen 177

TÖRTÉNETI IRODALOM. Az előttünk fekvő munka szerzője ama kereskedelmi viszonyok felderítésére vállalkozott, melyek a középkorban és újkor elején Yelencze és Németország között fenállottak. Nehéz, de érdemes és érdekes feladat, a melynek megoldása fejében német szomszédjaink a szerzőnek méltó hálával tartoznak. Az I. kötetben találjuk a felhasznált velenczei és németországi levéltárakat és az ezekből lemásolt 821 oklevelet az 1225—1653. közötti évekből. A II. kötetben szerző összefüggő történetét adja a német kereskedők által bérelt raktárnak meg a hozzá tartozó lakóhelyiségeknek, vagy is a Fondaco-mik (ez arab szótól: fonduk=raktár, bolt, vendéglő.) E meglehetős tágas, háromemeletes ház, mely a Rialto híd szomszédságában emelkedett, körülbelül 1200. óta gyülhelye volt a németországi kereskedőknek. Egyedül e házban adhatták el árúikat, egyedül itt bérelhettek ki boltot és egyéb raktárakat. A signoria, mely a pénzügyi szempontot soha szem elől nem téveszté, szigorú felügyeletben részesíté a külföldi kalmárokat, magának tartván fel a Fondaco birtokjogát; megszabta egyúttal a házi rendet és kinevezte a különféle tisztviselőket, kik a megvámolást, ellenőrzést és hasonlókat végezték. Még a Eondacoban levő vendéglő bérlője is köteles volt a kitűzött zárórát pontosan megtartani, mi a sokszor jó kedvben mulató kalmárok és ő közötte súrlódásokra szolgáltatott okot. A német kalmárok azonban arra is voltak kötelezve, hogy összes árúikat el adják, (nehogy tán az adriai tengerpart más városában avagy a Levante-ban a velenczei kereskedőt kiszorítsák), és a mi még jobban tünteti fel a kíméletlen fiskális védvámpolitikát : a németek kénytelenek voltak, a bevett összegért ott helyben, legott árúkat bevásárolni és hazaszállítani. Ilyformán a signoria kétszeres hasznot húzott e vendégektől. Jó szó és pénzért egyébiránt kivételeket is engedett a köztársaság, a mint egyáltalában soha állam az adott körülményekhez képest gyorsabban nem változtatta kereskedelmi elveit, mint épen Yelencze. A II. kötet még a következő fejezeteket tartalmazza : »A német consulok névjegyzéke 1492—1753-ig.« - »A Yelenczében eltemetett németek sírfeliratai.« — »Pótlék a Velenczébeu élt német iparosok és kereskedők történetéhez.« — »Német nyomdászok, könyvkereskedők, orvosok Yelenczében.« A kötet végén van még 86 oklevél közölve ; záradékúl hasznavehető index-et találunk. Maguk az oklevelek az adás-vevés körébe eső százféle viszonyra vetnek világot. Ajánló levelek, bírságok, birságok elengedése, csemx) Naeryban átalakítva a Foudaco mai napig fenmaradt. Jelenleg a finánczhivatal van benne elhelyezve.