Századok – 1888
Értekezések - BUNYITAY VINCZE: Kopasz nádor. Életrajz a XIII-XIV. századból - II. közl. 129
152 KOPASZ NÁDOR. Az öregebb testvérnek, a még 1294. táján elhalt Istvánnak hasonnevű fia 1333-ban fejezte be életét, ugylátszik ott, hol történetünk kezdődött, a Fekete-Kőrös völgyén. Gyermektelen volt és így családjának utolsó sarja. Örökösévé Szent-László váradi egyházát tette, s ez egyházban, a szent király lábainál akart ő is sirba szállani. Akarata teljesült. Mikor pedig hagyatékát, az említett széplaki uradalmat, a váradi püspök és káptalan átvette, az elhunyt emlékére a váradi székesegyházban két oltárt emeltettek, egyiket a Szentháromság, másikat Evangelista-Szent-János tiszteletére, az előbbenit épen az elhunytnak sirja fölé. Özvegye, Athynai Egyed leánya a következő 1334. évben még élt s a széplaki uradalomból menyasszonyi hozományát s jegybérét kérte kiadatni.2) Még csak a legidősebb testvér, Lóránt erdélyi vajda családjáról van mondanivalónk. Három fia maradt: István, János és László. Az első, mint láttuk, résztvett nagybátyja, Kopasz felkelésében és szerencsésen túl is élte azt. Legkisebb öcscse, László, talán szivére nézve is érzékenyebb, az egyházi pályára lépett. Mikor, 1333-ban, unokatestvérének, az imént említett Istvánnak koporsóját Szent-László székesegyházába hozták, László már váradi kanonok volt. És mily csodálatosak a Gondviselés utjai ! -— ugyanakkor püspöke a nemzetségével annyit viszálkodó Gútkeledek sarja, Báthory András va,la ; egyik kanonoktársa pedig : Kálmán, épen Károly királynak fia.3 ) Itt a váradi káptalan körében találkozunk a Tamásfiak családjával utoljára. Lóránt erdélyi vajda özvegye, a hatalmas tótországi bán, Brebiri Joákim leánya fiánál, László kanonoknál töltötte élete utolsó napjait. 1337-et irtak. Lóránt neje, ha menyasszony korában nem volt is több tizennégy évesnél, ekkor, negyven évi özvegység után, már nagyon éltes lehetett. Ehhez járultak inég a nemzetségére *) »Nos vero cum episcopo ereximus et sufficienter dotavimus duo altaria : ad honorem sanete Trinitatis et saneti lohannis ewaugeliste pro salute anime Stephani filii Thome, qui sepultus erat ad ipsum altare sancte Trinitatis ; obiit autem XI. mensis Ianuarii anno Domini MCCCXXX. tertio et legavit nobis et, episcopo communiter villani Sceplak cum suo districtu tempore Andree episcopi.« A váradi káptalan legrégibb statutumai. 72. 1. Itt a leszármaztatást helyesebben igy kellett volna írni: »Stephani filii Stephani filii Thome« ; de hogy a közbeeső tag kihagyásával csak a közszerző vagy nevesebb ős említtetik, arra másutt is van példa. V. ö. Pesty F.: Krassó vármegye története. III. 163. I. 2) II. sz. a. melléklet. 8) .1 váradi püspökség története, II. 74—7. 11.