Századok – 1887
Értekezések - Dr. VÁLI BÉLA: Az első magyar színigazgató szabadalom-levele 1696-ból 145
«ZABADALOM LEVELE 1 69fi-BÓL. 149 Felvinczi, miután kezéhez jutott az eredeti [viznyomatú jel nélküli] okmány, melyet számára a királyi könyörület adott ki, megindult hazájába. El is jutott néhány heti vándorlás után Kolozsvárra. A hagyomány szerint ott családja tagjaival s némely hozzácsatlakozó társaival tartott is néhány előadást. Arról nem birunk emlékezést, váljon sokáig élvezte-e Felvinczi azon kivételeket társaival egyetemben, melyeket Leopold kegyéből birt. Azon mély hallgatásból, melyet Felvinczi György kísérletéről Erdély oly nagy számú emlékíróinál sajnálkozva tapasztalunk, első sorban azt olvashatjuk ki, miszerint Felvinczi kísérleteinek kortársai semmi nagyobb fontosságot nem tulajdonítának, másodszor azt, hogy szándéka aligha sikerűit, Felvinczi a színtársulatot aligha tarthatá fenn. Valószínű, hogy azon tudattal kelle mielőbb társúlatát szertebocsátania, miszerint czélját ezen egyetlen remény által sem képes elérni. A színigazgatói szabadalomlevél kiadását követő évben azaz 1697-ben jelent meg tőle a »Procuratoria Dicsérete« Kolozsvárott, mely müvének tartalmáról »Protonotaria« czímű művének eme sorai tájékoztatnak minket : Hol vagy Calliope Vagy te Melpomene Jöjjetek segítségre Ha mellettem lesztek Egy éneket kezdek Indíttsatok készségre. Majd el is dúdolom Ne legyen unalom. Tudom méltóságtok tőlem sem ellenzi, Hogy versemmel vidul udvaroknak díszi. En minap nem régen E seculum végén A bölcs Prókátorokat Düsirtem nyelvekről És szép elméjekről Mint eszes jámborokat. Az ügyvédi kar dicsérete után erkölcsi kötelességének tartá az ügyvédeket képező elmékről is verses munkában megemlékezni. E czélzattal irta meg Felvinczi a »Római császár kegyelmes Urunk és koronás királyunk eő Felsége Erdélyi Proto-Notariainak és Cancellariájának, hütes Notáriussinak és Iró-Deákinak illendő Dicséreti« czímű 32 lapra terjedő verses művecskéjét, melyet az »írósereg« fővédnökének: gróf Bethlen Miklósnak,
