Századok – 1887

Értekezések - KOMÁROMY SÁNDOR: Thurzó Mária végrendelete és Beniczky Péter a költő - II. közl. 321

336 THURZÓ MÁRIA VÉGRENDELETE gendő költséget az kinyomtatására ö nagyságának«.x

) A praepost, mint tudjuk, Bartók István tinnini cz. püspök volt, ki hiven teljesítette a költő végakaratát s Beniczky versei még ez év folyamán napvilágot láttak. Korunknak legélelmesebb kiadója sem választhatná meg szerencsésebben az időszakot valamely mű közrebocsátására, mint a hogy Bartók minden ilynemű utógondolat nélkül cselekedte. Főpapok és az aristokratia, nemesség és az uraszszonyok egyaránt ismerték Beniczky Péter nevét ; országszerte beszélhettek az érdekes végrendeleti pörről, s némelyek csak divatos szokásból, mások talán hogy tudhassák, minő lehetett belseje annak az embernek, kit végrendelet hamisítással, idegen javak eltulajdonításával, fontos okmányok megsemmisítésével vádolnak : — elég az hozzá, hogy mohón vásárolták a könyvet és csakhamar a legnépszerűbb olvasmánya lett az a magyar közözségnek, mely már különben is régóta vágyott ily könnyű, mulattató rhytmusok után, melyet a társadalom minden osztálya egyaránt fáradság nélkül élvezhessen.2) De föl lehet azt is tennünk, hogy a praepostot egy kegyeletes czél is ösztönözte a költeményeknek késedelem nélkül való közre*bocsátására. Bizodalmas barátja volt az elhunytnak, s fájdalommal kellett tapasztalnia, hogy hurczolják meg nevét, hogy dobálják emlékét sárral, taláu mélyebben be lehetett avatva a dolgokba s ugy volt meggyőződve, hogy Beniczky birt legtöbb joggal az özvegy ingóságaihoz s nem a haszonleső atyafiak, kik elhagyatottságában felé se mentek. — Eégidő óta ismerhette a költőt, ismerte vallásos lelkületét s. jellemének nemes voltát és nem tudta, nem akarta hinni, hogy az ellene emelt vádakban bűnös legyen. Jó szolgálatot vélt tehát tenni a gyűjtemény kiadásával s meglehet arra gondolt, hogy ha ország-világ olvasni, hallani fogja, mennyire félte istenét, mily buzgó keresztyén, mily nemes kedélyű, tiszta, !) U. o. 2) Érdekesnek tartjuk fölemlíteni, hogy Beniezkyt verseinek tót fordítása után, melyet a turócz-szentmártoni irodalmi és kiadó társulat a, „Malién" archívumában közöl, a tótok is maguknak követelték, és dr. Sasinek Ferencz a szerkesztő nagy hangon hivatkozik a költő tót eredetű nevére s el akarná vitatni tőlünk e közkedveltségü poétát. Legjellemzőbb az egészben az, hogy a tót fordítás, mit a »Matica« természetcsen eredetinek állít — 1651-ben készült, s ez arra látszik mutatni, hogy Beniczky versei már jóval halála előtt közkézen forogtak. Gáspár Imre is ugy véli, hogy a költő ingadozott a magyar és tót nyelv között (Vasárnapi Újság 1873. 45 szám.), pedig csak egy futó pillantás is meggyőzhet bennünket arról, hogy az egész gyűjtemény Beniczky rhythmusainak simplex fordítása.