Századok – 1887
Tárcza - Folyóiratok szemléje - 86
tárcza. 89 — A FIGYELŐ múlt évi utolsó füzete az előbb megkezdett dolgozatok folytatásán kivül három líj közleményt hoz. Es pedig Kálmán Farkastól »Adalékok a XVI. és XVII. század irodalomtörténetéhez« ez. a. a magyar nemzeti ének-irodalomról szóló tartalmas és eredményeiben sok uj szempontot és ítéletet mondó értekezést. »Közvetlen vizsgálat és személyes tapasztalat« után indul s nem egyezer ezáfolja Toldy Ferencz, Bogisich és Bartalus állításait,főkép a régi magyar protestáns énekeket illetőleg. Kutatásainak végeredménye, hogy a magyar ének a magyar templomokban a reformatióval támadt fel újra ; a mi azelőtt volt, az a latin misének puszta fordítása. Értekezése mutatvány sajtó alatt levő munkájából, mely a XVI. és XVII. század összes ének-irodalmát kimerítően tárgyalja. Szilágyi Sándor : az »Erdélyi Muztum* ez. tud. folyóirat keletkezesének történetéhez közöl becses adalékot Döbrentey Gábor ama körlevelével, melyet ő akkor küldött szét, (1810.) midőn az Erdélyi Muzeum kiadását elhatározta. A körlevél közli a mecenasok névsorát (kiktől a két füzetért szükséges 800 frtot remélte) s az írók lajstromát, kik első dolgozótársai voltak. Kemény Lajos, Lantos Sebestyénre vonatkozó okleveles adatokat közöl a kassai leváltárból 1561-ből. Tinódi 1557-ben már nem élt, özvegye 1559-ben már Pozsgay György felesége -— s íme 1561-ből több oklevélben emlegetnek egy Lantos Sebestyént, aki szintén »éneket mondott és hegedült.« Tehát ez a Lantos Sebestyén nem Tinódi — hanem egy új, eddig ismeretlen dalnok. — A » MAGYAR NYELVŐR« mult év folyamát XII-ik füzetében ismeretes rovatain kivül több becses értekezéssel végzi ; többek közt Freeskay János a közéletben mindennapossá vált idegen szavak használatát támadja meg s jó magyar szavakkal való helyettesítésöket ajánlja. Horváth Balázs a jászóvári prémontréiek levéltárából újabb nyelvtörténeti adatot közöl. — Az »UNGARISCHE REVUE« megelégedéssel tekinthet vissza múlt évfolyamára, melyről utolsó füzetében általános tartalomjegyzék által számol be. Szerkesztői : Ilunfalvy Pál és Heinrich Gusztáv buzgalommal működtek azon, hogy a külfölddel a magyar irodalom újabb termékeit megismertessék. A füzet első közleményei a múlt akadémiai nagygyűlés elnöki megnyitójának, titkári jelentésének s értekezéseinek van szentelve. Ezeket követik Schvichernck a középkori Budapestről írt czikke, Heinrich Gusztáv értékezése a magyar Faustról, Wéber Alberté Hunfalvy János általános földrajzáról, Ábel Jenőé a budapesti akadémiai könyvtár ősnyomtatványairól. Ugyancsak Heinrich Gusztáv egy régi (XVII. sz.) német dalt közöl a nemzeti muzeumból : a nagyváradi kapitány leánya dala cz. a. ; ismerős német dalnak az eddigieknél régibb szövege ez, magyar helyhez fűzve történetét. A fűzetet a tud. társulatok gyűléseiről és felolvasásairól szóló jelentés és könyvészeti rovat zárja be — hasznos tájékoztatóúl a külföld számára.
