Századok – 1887
Tárcza - Folyóiratok szemléje - 86
88 tárcza. örmény cultura ismertetését a magyarok közt, tűzte ki feladatúi s megérdemli, hogy pártoltassék. Rövid tájékoztató bevezetés után következik Molnár Antal czikke »Örmények Buda visszafoglalásánál« czím alatt, melyben Gábor örménynek Diodatolioz Bécsbe az ostromlott város belviszonyairól írt leveleit — melyek a kiállításon láthatók voltak — közli. Patrubány Lukács nagyobb tanulmányából az erdélyi örmény családnevekről közöl részleteket, egy pár tatár s egy pár lengyel szóból származott nevet mutat be. Szongott a magyar-örmény egyletet ismerteti. Simay az utólsó örmény-királyról, Vl-ik Leóról, ki a keresztes-háborúk alatt veszté el trónját, Farao Simon az örmény betűk feltalálásáról, Govrik Cheronei Mosesről közölnek czikkeket. A füzetet változatosan összeállított apróbb közlések s őrmény-lapok szemléje zárja be. — A MAGYAR ZSIDÓ SZEMLE januári füzetében Kohn Sámuel folytatja nagybecsű s rendkívül sok új és érdekes adatot tartalmazó tanúlmányát a szombatosokról s e füzetben a szombatosság első korszakának irodalmát kezdi ismertetni. Igy összeköttetésbe hozva a szombatos irodalmat a zsidóság azon korbeli irodalmával, egész új képet nyer az a nevezetes mozgalom, mely Erdélyt sok időn át koronként forrongásba tudta hozni. — A »LUDOVICA ACADÉMIA KÖZLÖNYE« 1886. decz. füzetében Oleliváry Ödön honv. főhadnagy folytatja Ilunyady János hadjáratai leírását, s jelen közleményében a rigómezei ütközetet tárgyalja hadászati szempontból. Amennyire a történeti adatok alapján lehetséges, megállapítja a két napig tartó véres ütközet lefolyását, a magyar és török hadsereg hadállását és mozdúlatait, Murád szultán cselfogásait, melyekkel Hunyadyt erődített magaslaton levő állásából, hol Castriotát bevárni akarta, kicsalta a nyílt térre, a hol aztán a török seregre nézve kedvezőbb helyen vívták a sokáig eldöntetlen, eleinte a magyar seregre kedvező s utoljára is csak a török sereg ötszörte túlnyomó száma miatt elvesztett csatát. Legérdekesebb Olchváry e közleményében a párhuzam Ilunyady és Murád szultán mint hadvezérek között. Az egykorú idegen történetírók némelyike ugyanis Muradot nagyobb hadvezérnek mondja Hunyadynál. Olchváry kimutatja, hogy bár a szultán tapasztalt, vitéz és szerencsés hadvezér vala s eszközeit illetőleg rendkivüli előnyben volt Ilunyady felett, mint a hatalmas török birodalom korlátlan uralkodója — mégis messzire mögötte állott a szerény hatalmi eszközökkel rendelkező s csupán maga erejére támaszkodó kormányzóval szembeu, mint stratéga, mint hadvezér. — A fűzet többi közleményei modern dolgokról szólnak, így Máriássy János altábornagy : a féldandár szervezéséről ; Iierner Pál : a lovasságról és harczászatáról ; dr. Gyorgyevies Vladán : a szerb-bolgár háború történetéből az egészségügyi szolgálat körül felmerült hiányokat és tanúiságokat állítja össze. A kisebb közleményekből kiemeljük Domaniczky István három kisebb eszmefuttatását : a háborúk mellőzhetlen voltáról, a hadi-sikerről, végül a hadi dicsőségről és megörökítéséről.
