Századok – 1887

Értekezések - VÁMBÉRY ÁRMIN: Kanizsa 1600-1601. - II. közl. 798

kanizsa. 821 mintegy'35 battériát állított föl. Éjjel-nappal lövette Kanizsát; naponkint 5—6000 golyót szoratott rá. Mig itt a vár és tábor ilyen havczok és hadicselekkel iparkodott egy mástól a győzelmet kierőszakolni — Karapecse, miután az első levelet elhagyta a táborban, egyenesen Szigetvárra ment s a jancsár oda-basikat maga mellé vette. Aztán a szerdár táborába ment és jelentkezett Jimisdsi Haszan pasánál. Elmondta, hogy miután a vár állapota olyan kedvezőtlen, ha rögtön nem érkezik segítség, Kanizsa elvész s nagy veszedelmek fognak ránk jönni ugy a vizfelől mint a szárazon. Erre a szerdár a táborban levő vezéreket összegyűjtötte s módott keresett Kanizsa fölmentésére. Egy pár hitvány ember újra azzal kezdett előhozakodni, hogy a hadviselés ideje elmúlt, hogy a hideg miatt lehetetlen a sereget mozgósítani. Jimisdsi Haszan pasa természeti büszkesége előtört s megesküdött, hogy ha az egész sereg elhagyja is, ő csupán kíséretével elmegy Kanizsa fölmentésére. A sereg kénytelen volt engedelmeskedni. Midőn a szerdár seregével Szigetvár alá indûlt, rendkívüli hideg állott be Kanizsa környékén, és miután három hónapig nem lehetett egy felhőt látni, most egyszerre elkezdett esni, mint egy hegyi zápor. Este felé pedig a hideg nagyobbodott, az eső hóba ment át s három nap és három éjjel szakadatlanul havazott úgy, hogy az ellenség derékig állott a hóban. Mindennek daczára sem csökkent buzgalmuk, sőt bajuk nagyobbodtával kitartásuk is nőtt. Oly erősen tüzeltek, hogy Fejzi szerint »mintha e nagy hidegben az ágyuk tüzelésénél akartak volna melegedni.« Eközben elterjedt köztük a hír, hogy jön a szerdár. A hideg is folyton növekedett, úgy hogy nem érezték kezöket-lábukat s csapatonként kezdtek megszökni. A császár részint a menekülőket iparkodott vissza tartani, részint pedig barmok után látott, melyek az ágyukat szállítsák, mert a lovakat a magyarok, kik meglőzőleg szétoszlottak a pasa hadicsele folytán, magukkal vitték. Miután a kős pasa megtudta ezeket a foglyoktól, kiket szerzett, legmeghittebb hősét Omar agát 300 önkénytessel kirendelte, hogy lepje meg az ellenség táborát. Fejzi mondja : »A megboldogult olyan dervis természetű ember volt, sohasem törekedett vagyont gyűjteni magának. S az államnak sem akart terhére esni, hogy jutalmat kérjen saját vagy a kíséretében levők szolgálatai (megj) fejében. Nem is volt semmije, mit Omar agának ígérhetett volna önföláldozó hű szolgálatiért, de az államtól sem akart hivatalt kérni számára, inkább a saját arpaiikját igérte neki. Esküvel fogadta, hogy ráruháztatja a pécsi szandsákságot. Omar aga, amint az meg lett neki hagyva, kezébe vette a pasa zászlaját s a melléje rendelt 300 vitézzeregyenesen az ellen-