Századok – 1887

Tárcza - Repertorium a külföldi tört. irodalomból. Mangold Lajostól - 766

tárcza. 769 Archivio Vcneto. 1883. XIII. köt. 49. füz. Fulin : Le daca de Stur-Heh. 1Л00. Ez értekezésben szó van egy Laurent nevű herczegről, Hunyadi Mátyásnak állítólagos unokájáról, valamint a »Karolyi« álnév alatt lappangó Frangepani Miklósról. Zeitschrift für allgemeine Erdhundt. 1885. (és külön lenyomatban. 1885. Berlin. Keimer). Über Rubruk's (Rubruquis) Reis» 1253—1255. von Franz Max Schmidt. (L. Sybel, Hist. Zeitschrift 1887. 58. köt. 177. 1.) Ez utazás hitelességét tudvalevőleg Vámbéry ingatta meg nem rég Voigt Károly, Die Briefsammlung Petrarcas und des venezianischen Staatskanzlers Benintendi, (Sitzungsberichte der bair. Akademie. 1882. XVI. köt. 3. rész). Benintendi 1357-ben mint velenczei követ I. Nagy Lajos udvarában fordult meg, mely követségre több oklevél vonatkozik. W. D. Chester, Chronicles of the Customs Department. 1885. Szerző felemlíti, hogy Londonban, 1748-ban, egy »magyar víz«-nek (hungary water) nevezett illat-és gyógyszer talált kelendőségre, melyet rozmarinból és borszeszből készítettek és a melyről azt hitték, hogy erösbíti az emlékező tehetséget. Jane Cowen, Tales of Revolution and of Patriotism, (London. Scott, Paternoster-Square). E könyv 7. fejezetének tartalma: »Emeric Tekeli and the Hungarian Struggles under Leopold I. of Austria. — Francis Rakotski. « Gf. Benyovszky MóricznaM. Madagaskar szigetén viselt dolgairól szól egy czikk a londoni Athenaeum-Ъш. (1885. márcz. 28-iki szám.) Berthier Alexander, Fürst von Neufchatel und Wagram. Bamberg. Hübscher. 1887.) Rademacher Otto, Aventin und die ungarische Chronik. (Neues Archiv der Gesellschaft für ältere deutsche Geschichtskunde. VIII. köt. 1887. 3. füz. 559. old.) — Ismeretes, hogy Aventin a nemzeti krónikából merített. Rademacher vizsgálja, miképen járt el ebben Aventin, nem téveszté el a kritikai szempontot és melyik hazai krónika áll a nemzeti krónikához legközelebb ? Archiv für Literatur und Kirchengeschichte des Mittelalters. 1887. III. köt. 196. 1. Denifle, Die Statuten der Juristen-Universität in Bologna von 1317 —1347. sat. — Szól a pozsonyi káptalani levéltárban megtalált egyetemi alapszabályokról. (L. Pór Antal czikkét. a Századokban 1887. jul. füzetében.) Mitteilungen des Instituts fúr österr. Geschichtsforschung. 1887. évf. 2. füz. — Steinherz említett értekezése végén (»I. Nagy Lajos király viszonya IV. Károlyhoz«) külön függelékben Küküllő János személyiségével foglalkozik. Kimutatja, hogy tk. neve : Apród János de Tóth-Sólymos és hogy nemes származású volt; hogy továbbá 1351-ben jegyző vala, 1359-ben küküllői esperessé lett, 1363-ban pedig esztergomi »General-vicarius.« Valljon meddig szolgált a királyi irodában, az kétes. Ugyané folyóirat 2. füzetében Fellner ily czímü értekezésben : »Zur