Századok – 1887

Könyvismertetések és bírálatok - KECSKÉS BÉNI: A magyar hírlapirodalom története 1780-1867 írta: Ferenczy József 745

TÖRTÉNETI IRODALOM. 755 vagy legalább november végéig dolgozó társa maradt a Pesti Hírlapnak. Ekkor vált meg tőle Csengeryvel együtt s ezért írta Szemere Bertalan 1848. decz. 2-án hozzájuk, mint amaz idők legkiválóbb publicistáihoz, híres levelét, a mely csak később az Erdélyi János szerkesztette Bespublicdhan jelenhetett meg. Aztán a Pesti Hírlap Jókai szerkesztésében egész 1849. júl. 8-áig fennállt, tehát nem engedhette át helyét a Badicállapnalc, mely már 1848-ik év őszén megszűnt. Az Erdélyi Híradó pedig Kolozsvári Híradóra változott. Úgy látszik, Ferenczy nagyon tájékozatlan e mozgalmas idők lapjai körül, különben érthetetlen volna előttünk, hogy az Ellenőrt s л Márczius Tizenötödikéi hogy tudja párhuzamba tenni egymással, mind a két lap irányát egynek, azonosnak Ítélve. Még a Kossuth Hirlapját is nagyon keveset forgathatta, mert különösnek találjuk, hogy azt a szó legtágabb értelmében forradalmi közlönynek tartja. Általában az egész fejezet azt a hatást teszi ránk, hogy Ferenczy a föntebb említett két rendbeli czikkek rövid kivonatát közli a nélkül, hogy világosabb áttekintéssel s tisztább szempontokkal rendelkeznék. Arról szintén mit se látszik tudni, hogy a forradalom utáni legelső lap a Szilágyi Ferencz Magyar Hírlapja volt, a melynek folytatásakép a Budapesti Hírlapot kell vala említenie, a melyeknek mindegyike egyszersmind hivatalos közlöny is volt. Ferenczy csak a Hölgy futárról szól s a Pesti Naplóról. A Budapesti Hírlapot Szilágyi Virgil szerkesztésének tulajdonítja, holott tudva van, hogy Szilágyi Ferencz szerkesztette stb. Szóval e pár fejezet annyi tájékozatlanságot árul el, a mennyit ily kis helyen alig találhatunk valamire való munkában. Ha aztán azt kérdeznők: milyen fogalmakat nyerünk e könyvből arra nézve, hogy mikép fejlődött a mai vezérczikk, mikép alakultak meg a különféle rovatok egymás után ; hogy vált a hirlap lassanként azzá a mi, abból az annyira lenézett kezdetből, mely iránt nemcsak a szerző, de sokan mások is oly megvetéssel viseltetnek; hogy alakúit s milyen fejlődésen ment át a magyar journalistika stílje ? — mind e kérdések iránt meglehetős homályban maradunk, mivel e kérdések sokkal kevésbhé foglalkoztatták a szerzőt, mint a lapok szerkesztésének külső történetére vonatkozó adatok összegyűjtése, a melyeket csakugyan jó sikerrel használhat egy szerencsésebb tanulmányozó, ki a magyar hírlapirodalom történelmének behatóbb, világosabb, a fejlődés fokozatait tisztábban feltűntető megírására vállalkozik. — A Ferenczy kísérlete, mint ilyen, használható munka, de mint irodalmi mű sok kívánni valót hagy hátra s csak szerény mértékben elégítheti ki követelményeinket. Szelevény, 1887. szept, 10. KECSKÉS BÉNI.