Századok – 1887

Könyvismertetések és bírálatok - KECSKÉS BÉNI: A magyar hírlapirodalom története 1780-1867 írta: Ferenczy József 745

Történeti irodaloM. említésre, hogy a Kazinczy Orpheuszból Ráday egy maga huszonöt példányt rendel, hogy főúri ismerősei közt terjeszsze. Nincs valami elhibázottabb dolog, mint a multak történetét a mai felfogás szemüvegével vizsgálni s megítélni. Igaz, ha egy-egy régi lapot előveszünk s nézzük : van-e benne vezérczikk, milyenek a hírei, mit közöl a megye vagy épen az ország gyűléséről, stb. mindez magában csupa száraznak, élvezhetetlennek, szinte silánynak tűnik fel ; de ha azt a hatást tekintjük a maga egészében, a melyet lapjaink előidéztek : Ítéletünk sokkal kedvezőbben üt ki. Már maga az a tény, hogy néhány lap magyarúl jelent meg s az édes anyai nyelven mert szólni a közönséghez, bizonyos látható vívmánynak tartatott. Hát még mikor ugyancsak magyarúl olvashatta a közönség azokat a lelkes buzdításokat, a melyeket fáradhatatlanúl használt minden régi magyar szerkesztő. Szinte csodálatosnak tetszik, hogy mert például Szacsvay oly elszántan s annyi nyíltsággal írni, mint a Kurír 1790-ki évfolyamában s a Hazafiak tükörében, hogy merte a csak kissé engedékenyebb censura minden szabadalmát felhasználni, hogy maró gúnyjának teljes erejét öntse az idegenekre úgy, mint a nemzetiségükből kivetkőzött főurakra egyaránt. О a legelevenebb, legmozgalmasabb, legélénkebb képzelmű s legélelmesebb szerkesztő abban az időben s csak sajnálnunk lehet, hogy a Ferenczy könyvében alig találunk róla egy pár jellemző vonást, noha Jakab Elek már ez előtt évekkel megírta majdnem kimerítő életrajzát. Ferenczy oly kevéssé tudja a szereplő egyének működését világosan előadni, mint a mily csekély mértékben ért a hírlapok fejlődésének magyarázatához. Ha könyvét olvassuk: elégedetlenek vagyunk magunkkal s nem tudjuk, hogy ez elégedetlenség oka a compositio hiányos voltában, vagy magában a tárgyban keresendő-e. Ferenczy maga is érzi s bevallja műve fogyatkozásait, a melyeket azonban kissé lassúbb s behatóbb munkával talán elkerülhet vala. О ugyan műve hibáit annak rója fel, hogy sem a mi irodalmunkban, sem a külföld irodalmában nem talált semmi kalaúzt, a mely vezette volná vizsgálódásaiban s a mely kutatásaiban, főkép pedig a compositióban mintáúl szolgálhatott volna. Ez azonban kissé nagyon is gyönge mentségnek tetszik. A ki tárgyát lehetőleg a maga egészében fogja fel s tisztában van a kérdéssel, a melyet meg akar oldani, az bár érezni fogja az előmunkálatok hiányát, de mindenesetre oly szempontokra helyezkedik, a honnan a fejlődést ha lépésről-lépésre nem kisérheti is, leglább nagyjából elég biztosan rajzolja a körvonalakat, a melyek tárgyát felvilágosítják. De különben is a Toldy Ferencz, .Jakab Elek s legkivált idősb Szinnyei József idevágó előzetes kutatásai bizonyára eléggé útba igazíthatják a mélyebben SZÁZADOK. 1887. IX. FÜZET. 4'J