Századok – 1887

Könyvismertetések és bírálatok - KECSKÉS BÉNI: A magyar hírlapirodalom története 1780-1867 írta: Ferenczy József 745

TÖRTÉNETI IRODALOM. 747 dalmas panaszba tör ki a műveletlenség, a bátramaradottság szemléletére s önmaga ellen szór vádat, hogy addig is puha tétlenségben vesztegelt. Volt valami a levegőben, a mi mutatta, hogy állapotaink nagy átalakulások előtt vannak, s hogy a kedvező alkalom immár közéig, a mikor teljes erővel kell munkához látnunk. Ily körülmények közt nyelvünk, legdrágább nemzeti kincsünk megőrzése látszott első sorban nemcsak ösztönszerű, de szükség parancsolta feladatnak is s az e czél elérésére kifejtett törekvésünk körülbelül félszázadig magába olvasztott mindennemű törekvést s irányt. A mozgalom, mely már Mária-Terézia alatt megindult, hova-tovább nagyobb mérveket, nagyobb arányokat öltött. A kik egyjmagyar tudós társaság felállításán fáradoztak a mult század utolsó tizedében, csak úgy nyerhettek eszméiknek proselytákat, ha minden törekvésüknek nyiltan bevallott egyetlen czélja a hazai nyelv volt. B. Naláczi József e czélra ajánlott ezer forintot a felállítandó társaságnak, s a köznemesség e czél érdekében fejtette ki összes buzgalmát a megyegyüléseken. Sőt a Révai megfeszített fáradozása épen azért nem arathatott sikert, mivel ő, mint Ráday az Arankához intézett levelében mondja: »majd csaknem minden tudományokra nézve kiterjeszti a társaságot, melynek semmi jó folyamatját reményleni nem lehet.« »Jobb volt volna — folytatja Ráday — csak a nyelv mívelése mellett egyedül maradni, mint Francziaországban is azon a végre választatott negyven személynek csak arra vagyon gondja.« A mi maradandót a nemzeti törekvés akkor létesített, mind ebből a czélból indult ki. Ez teremtette meg a Magyar Hírmondót, az első magyar rendszeres lapot, journalistikánk ősapját. S mikor a siker, a melyet legalább nagyjából elérni vélt, mindinkább feltűnő lett, ennek a czélnak érdekében szálltak síkra a Magyar Kurír, Magyar Merkurius, Erdélyi Magyar Hírvivő, Hadi és más nevezetes történetek, Pozsonyi Magyar Múzsa, Magyar Museum, Orpheus, Mindenes Gyűjtemény, Uránia stb. Ezek alkották akkor a közvéleményt. Nem a politikait, hanem a társadalmit és irodalmit értjük. A politikai közvéleménynek még egy évtizedig nem igen volt szabad hírlapban hangot adni. De azt nem lehetett eltiltani, hogy a nemzet saját irodalmát gyarapítsa, fejleszsze. A szabadon hagyott teret iparkodtak tehát elfoglalni, hogy annak határait mennél jobban kibővítsék. A küzdelem megindult s egyelőre kétes sikerűnek ígérkezett ugyan, de lelkes tábora észrevétetlenűl növekedett úgy, hogy mikor a híres 1790-ki országgyűlés megnyitandó volt: máibizonyos politikai czélzatokat is programmjába vehetett, a melyről az előtt s később ismét alig volt szabad hallania. Semmi sem mutatja inkább a magyar nyelv érdekében kifejtett törekvésünket, mint journalistikánkuak e kezdetleges, itt-ott