Századok – 1887

Könyvismertetések és bírálatok - HUNFALFY PÁL: Az oláh nyelv és nemzet megalakúlása írta dr. Réthy László 732

740 TÖRTÉNETI IRODALOM. századba teszi. — Nekem úgy látszik, hogy ilyen szók, mint az olasz uomo (homo), uomini (homines) és a rumën omu, oamini felette nagy chronologiai érdeküek. Bizonyos előttem, hogy előbb alakult meg az olasz uomo, uomini, mint a rumën omu, oamini. Ha meg lehetne mutatni, hogy a VII. században nem divatozott még Itáliában az uomo, uomini: egyúttal bizonyossá válnék, hogy a rumën omu, oamini sem élhetett még a VII. században. Nem ismerem annyira az olasz nyelv történetét, már meg sem fogom annyira tanúlni, hogy efféle kérdésben Ítélhessek, — de én az oláh nyelv keletközését csak a VIII. század utánra merném tenni, minthogy az olasz nyelvnek alakulását a VIII. századnál előbbre nem gondolom tehetni A történeti momentumokat, melyek a balkáni nemzetiségek alakúlására hatottak, szabatosabban kell meghatározni, mintsem Réthy teszi. Kétségen kivüli dolog, hogy a keresztyénségnek volt legnagyobb hatása az európai új nemzetek támadására. Réthy a 104. lapon azt írja, hogy a keresztyén egyház nyelve kezdettől fogva latin volt a birodalom keleti felében is. — Az nem áll. A keresztyén egyház nyelve az első két század alatt a birodalom nyugati tartományaiban is görög volt, még magában Rómában is. Tudniillik, csak a görög nyelvű lakosok, milyenek nemcsak Rómában, de Massiliában, Lyonban stb. is voltak, lettek az első keresztyének. Nem csak Pál apostol írt görögül a rómabeliekuek, hanem egy századdal később is, a ki hozzájok írt, görögül írt. Afrikában előbb voltak latinul beszélő keresztyének, mint Itáliában. 260—270 tájban, midőn a római uralkodás Erdeiben megszűnt, még sehol latin keresztyén egyház nem vala a Dunán túl éjszakra eső tartományokban. Csak az irigylendő tudatlanság, »die beneidenswerthe Unwissenheit« — mint Miklosich nevezi — íratta és íratja azon pathossal, mely egyenlő a tudatlansággal, hogy Erdeiben latin keresztyén egyház virágzik vala, mikor abbúl a rómaiak kivonúltak. A latin keresztyénség csak Nagy-Konstantin után terjedea balkáni félsziget éjszaki tartományaiban és virágzék azokban a hunok és szlávok becsapásai ellenére, míg a bolgárok letelepedése nem vetett ott neki véget. Nem sokára helyébe a bolgárszláv egyház lépett, s az elrománosodott lakosság maradványai, blak név alatt, a meddig ezen bolgár-szláv egyház terjedett, ennek kormánya alatt élt ; a bolgár-szláv egyház déli határain túl pedig a soha meg nem fogyott görög egyház szárnyai alá kerültek a vlachok. Tehát a bolgár birodalom keletközte ólta többé latin eparchia nem volt a Balkán-félszigeten, a dalmát parti városokon kivűl, melyek megtartották a rómaiságot. Az V. fejezetben a szlávok és rumönek viszonyait a Balkánon