Századok – 1887
Könyvismertetések és bírálatok - HUNFALFY PÁL: Az oláh nyelv és nemzet megalakúlása írta dr. Réthy László 732
736 TÖRTÉNETI IRODALOM. A nagyocska kitérés által a nyelvtudománynak mellőzhetetlenségét akartam szemlélhetővé tenni az ethnographiai kérdésekben, avval indokolván helyeslésemet, hogy dr. Réthy László legelőbb is az oláh nyelvet, illetőleg annak három nyelvjárását, az éjszakit vagy Dunán-innenit, a délit vagy a makedoniait ós az istriait ismerteti. Minthogy az oláh nyelv, a latinos anyagára, sőt sok nyelvtani jelenségére nézve legközelebb az olasz nyelvhez áll : jobb lett volna a latinnak mellőzésével csak az olaszt tűntetni fel. Világosabbá teszi vala ez a dolgot a tanulni akarónak. — Némely terminus technicus, némely állítás kissé homályos. A Z-nek, n-nek r-ré változását rotificatiónak nevezi Réthy. A szokott szó rhotacismus ; előttem legalább ismeretlen a rotificatio. A névszó-alkotást fogalom-alkotásnak nevezi ; legfeljebb »fogalom-szó« járhatná. — A rumén dialectusokról beszélvén állítja, hogy azokban szerkezeti eltérések, melyek a nyelvjárás (dialectus) határain túl járnának, nincsenek. — Bajos megmondani, melyek a nyelvjárások határai. Megemlítem, hogy jobb volna mellőzni a latint és csak az olaszt tenni szemközt a rumënnal. All. lapon hibásan is rántja elő a latint ; itt szó lévén az infinitivusról, azt mondja Réthy, hogy a rumën dialectusok nem ismerik az infinitivus zárt formáját : are, ire stb. —• Mit akar itt a »zártforma« jelenteni? —Azután nem is áll, hogy ezt az are, ire formát nem ismerik, mert a könyv a 13. lapon az urmare-1 hozza elő, mely »folytatást« jelent. Tehát a való ez : a rumën nyelv az olasz are, ere, ire infinitivusi alakokat elvont substantivum jelentésével alkalmazza, mint urmare=folytatás (nem : folytatni), ZM&rare=munkálás (nem : munkálni), 2>Míere=hatalom (nem : tehetni) stb., azért veszi az urma, lultra, p u te stb. alakot a futurum kifejezésére, melyet a voju (voglio) segédigével képez. S a futurum képzésével válnak el a rumën napjait és a törökök hódításait beszélvén el, gyakran emlegeti Jangus Choniates-t (Janku Hunyad), kit a pannóniai Dacia, vagy Ardelion hegemonjának (vezérnek) tud. Chalkokondylas tehát az Erdei szót nem egyszer hallhatta, ezt Ardelionm görögösítvén. Ezt a nevet bizony oláh traditióbúl nem vette Chalkokondylas, mert ha az a régi világból az oláhoknál megmaradt volna, ezek bizonyosan nem Ungro-Valachiának nevezik vala Oláhországot, sem később nem Munteniának, mi csak a Trans alpiniának csonkája. Chalkokondylas idejében a konstántinápolyi patriarcha is — mert a császárnak semmi dolga nem vala avval az országgal — Ungrovlachiának nevezte azt, mely nevet bizonyosan Chalkokondylas is ismer vala, de ö a classicus nyelvet utánozván, azt Daciának, Erdel-t pedig Paeoniai- (Pannóniai) Daciának s helylyel-helylycl Ardeliomx&k nevezgeté. (Die Landesuamen Siebenbürgens. Yon. P. Hunf. a Korrespondenzblatt 4, 5. számában, 1887.
