Századok – 1887

Értekezések - VÁMBÉRY ÁRMIN: Kanizsa 1600-1601. - I. közl. 716

KANIZSA. (1600—1601.) — ELSŐ KÖZLEMÉNY.-BEVEZETÉS. On revient toujours a ses premiers amours. En is ifjúkori foglalatosságomhoz térek vissza, midőn jelen lapokon a »Századok« olvasóival oly történelmi vázlatot közlök, melyet egy nemrégiben megjelent török könyvecskében találtam. E könyvecske czíme »Kanizsa«, szerzője Kemal bég, egy az ujabbkori török irodalom ünnepelt költője. Kemal, ami a törököknél nem igen gyakran előfordúló dolog, nemcsak jeles író, de lángoló hazafi is, ki szívesen időz az oszmán birodalom letűnt fénykoránál, gyönyörködik ama dicső vitézek tetteiben, s a jelenkori katonák bátorítására, az ilyen dicső tettek elbeszélésére eltökélte magát. Elbeszélése főforrását »Gazavati Teriaki Haszanpasa der Kanizsa« (Kanizsa harczai) czímű történeti kézirata képezte, melyet Fejzi, Kanizsa védője Teriaki Haszan pasa udvari papja és titkára, az azon korban dívott dagályos stylusban irt. Kemal egyszerű, néhol emelkedett, hangulatos stylussal él. Mint dolgozatából kitűnik, az említett kéziraton kivül Naïma, Pecsevi és más korabeli török írókhoz fordúlt. Tekintve, hogy az egész munka alkalmi irat gyanánt szolgál s hogy azon tendencziával íratott, hogy a hanyatló török birodalom katonái előtt a fényes mult képét föltárja s ezzel lelkesítse őket, nagyon valószínűnek tartom, hogy itt-ott a szerző egyes részletekben túlzásokra ragadtatta magát. De ez hitelességén csorbát nem ejt s aki ezen meglepő s hazai történetíróink előtt ismeretlen részletek leírását elolvassa, nem fogja rosszalni szándékomat, hogy az immár birtokunkba került Szilágyi-féle könyvtárban létező kéziratot, »Gazavati Teriaki Haszan pasa der Kanizsa« egész terjedelmében lefordíttatni akarom, még pedig egy tehetséges és nagy reményekre jogosító fiatal hallgatóm : Nádai Gyula által.