Századok – 1887

Értekezések - GR. LÁZÁR MIKLÓS: Erdély főispánjai 1540-1711. - IV. közl. 700

702 PtR. LÁZÁR MIKLÓS. beiktatásra Kolosvárra a fejedelem és a fejedelenmé is eljöttek Fejérvárról, mely octóber 4-kén a két consiliarius Haller János és Bethlen Farkas által, mint fejedelmi biztosok által, vitetett végbe. E kinevezéskor a török végheli seregek is az ő parancsnoksága alá helyeztettek Béldi Pál, ország generálisának, nyilvános hátratételével, kinek, mivel majdnem minden sergek a végeken valának felállítva, alig maradt egyéb puszta czímnél, és e perez óta engesztelhetetlen gyűlölet támadt a két főúrban egymás iránt. Róla , ki mint Bornemisza Kata férje, a fejedelem sógora vala, azt írja Szilágyi Sándor ')• hogy az 1667. jan. 5-én Marosvásárhelytt tartott orszggy ülésen szokatlan fényűzéssel, kísérettel lépett fel, s a lakomákat egymásra tartá, és ekkor találkozának, kik úgy vélekedtek, hogy miután Apaffi fia elhalt, e halálozás által nyert öröködési reményei növelték gőgjét ennyire; továbbá írja róla, hogy midőn a fejedelem egy lakomában Bánffy fiát, örökös hiányában, saját fiának nyilvánítá, a közirígység irányában még növekedett. Fényűzésére nézve Cserei is írja, hogy naponként nagyobb splendorral kezdé a maga udvarát nevelni, ugy hogy a fejedelem udvarát adaequálja vala, nam számmal mind pompával maga is mindennap fejedelmi köntösökben mutogatja vala magát. Népszerűséggel ő szamosujvári főkapitánysága előtt sem birt, nem, mikor a végbeli sergek az ő keze alá kerültek; hisz már 1662-re írja Bethlen János, hogy »bár sem kora, sem érdemei nem helyezék mások fölé, magánál nagyobbat, vagy csak hozzá hasonlót is Erdélyben nem akar tűrni.« Népszerűtlenségét eléggé bizonyítja az, hogy az 1666-ik fejérvári országgyűlésen, midőn Paskó Kristóftól, ki mint török követ figyelmeztette a fejedelmet azon veszélyekre, miket egyes személyek Erdélyre hozhatnának, Bánffy, mint a német udvar lekötelezettje, ezt magára czélzónak véve, az országgyűlés szine előtt elégtételt követelvén, a Paskó gúnyos felelete : »ki nem bűnös ne vegye magára« köztetszéssel fogadtatott az ország rendei által. Midőn a kajmakámtól parancsolat jött, hogy Gyalut Bánffytól elvegyék s visszaadják Zólyominak, Apaffi az 1 668..január 10-ki beszterczei országgyűlésen felszólítá a rendeket, hogy Bánffyt Szamosujvárral kárpótolják, azonban ezt a rendek, a fiscalitások el nem idegenítéséhez ragaszkodásból, visszautasították, és mint Replicájában Bánffy maga mondja : »az egész ország előtt a beszterczei templomba viva voce resolváltam vala írt 1662-ben, Apafiinak jeles török követe, ki uralkodni szerető volt, kit 1669-ben egy darabig fogva is tartott, mint Paskó reversalisa mondja : »holmi ö nga ellen való vádokért,« ki 16 78-ban Béldi Pállal kifutott a török portára, és Apaffi által nótáztatott. x) tíánffi Dénes kora és megöletése.