Századok – 1887

Értekezések - DEMKÓ KÁLMÁN: Egyházi és világi hatóság a felvidéki városokban a XV. és XVI. században 685

686 EGYHÁZI ÉS V1T.ÁGI HATÓSÁG tanács minden tanácsűléstmegelőzőleg testületileg megy templomba isteni áldást kérni működésére. Legrégibb hatósági szabályzatunk a tanács teendőinek sorrendjét így írja elő : ha a tanács gyűlésre jön össze az egyházi és világi ügyeket isten és a szent szűz tiszteletére intézni el, mindenek előtt lelkének üdvösségére gondolva templomának szükségleteiről gondoskodjék.*) Minden városunk képviselő testületeinek jegyzőkönyvei rendesen legelső sorban intézik el az egyházi és iskolai ügyeket. A vallás ellen elkövetett bűnök a legszigorúbb beszámítás alá esnek. Selmeczbánya jogkönyve szerint, a ki istent, az isteni anyát, a szenteket káromolja vagy a kereszténység szentségei felől gonoszûl beszél, az egyházi törvények alapján egymásután 7 vasárnapon — a körmenet előtt — övig meztelenre vetkőztetve, mezítlábés hajadon fővel folytonosan vesszőztetve kergettessék a templom körűi. A szentségtörőt, ki a templomból valamit lop, kerékbe kell törni vagy megégetni. A hitét elhagyó eretnek férfit kerékbe törni, a nőt vizbe kell fojtani.2) A szigorú törvényt, habár néha módosítással, kérlelhetlenűl végrehajtották. 1672-ben egy hodrnsbányai férfi egy Kremnicka községből elrabolt gyermeket a töröknek eladott. Elfogták és Selmeczbányán az akasztófa alatt lefejezték. Ugyanott 1576-ban egy férfinak, ki mamelukká levén, Libetbányáról két török foglyot szabadon bocsátott, majd a mohamedán vallásra tért, testét tüzes fogókkal megtépték, azután az akasztófa alá hurczolva nyársra húzták.8

) Az istenkáromlást általában igen szigorúan sújtják. Eperjesnek statutumai szerint isten szaváról, a szentségekről s általában a vallást illető dolgokról mindenki tisztelettel tartozik beszélni. A családfők gondoskodjanak róla, hogy gyermekeik, családjuk tagjai, cselédjeik ne káromkodjanak. Minden nyilvános káromkodásért a családfő felelős, s ha a családi fegyelem alatt nem javuló bűnöst a hatóságnak be nem jelenti, ő bűnhődik. Szomszédjára 1) Articuli communit. civ. Cassoviensis 1404! Tört. Tár. 1886. I. füzet. 2) Selmeczi jogk. 16, 21, 27 p. 8) Kachelmann, Das Alter und Schicksale des ungarischen, zunächst sehemnitzen Bergbaues, Pressburg 1870. 151.