Századok – 1887
Értekezések - FEJÉRPATAKY LÁSZLÓ: A pápai adószedők Magyarországon a XIII. és XIV. században - I. közl. 493
512 гаг ai adószedők magyarországon egyik követének, Raimundusnak 1334-ben Esztergomban bekövetkezett halála okozott. Az elhányt tizedszedőt a domonkosok templomában temették el, kiknek ezért követtársa 22 márkát fizetett. Hogy nagy zavarnak kellett bekövetkeznie e halálesettel, azon elrendezésből következik, ahogy a követek az elvégzendő munkát magok közt felosztották ; s hogy csakugyan nagy volt a rendetlenség, a reánk maradt számadások tanúsítják. A tizedszedők ugyanis felosztották magok közt Magyarország egyházmegyéit. Az elhányt Raimundus de Bonofato az esztergomi érsekség joghatósága alá tartozó püspökségeket : tehát a főegyházmegyén kívül az egrit, pécsit, váczit, győrit, nyitrait és veszprémit vállalta magára ; míg Jacobus Berengarii-nak a kalocsai főegyházmegye területén levő váradi, erdélyi, csanádi, zágrábi, bosniai és szerémi püspökségek jutottak. Egyik a másiktól függetlenül működött; kiki maga rendelte ki egyházmegyénként az al-tizedszedőket, kik ismét csak neki számoltak be a gyűjtött pénzekről. Ezért oly töredékes azon dioecesisek tizedjegyzéke, melyekben Eaimundus működött, mert követtársa ezeknek nem mindegyikében folytatta a gyűjtést. XXII. János pápa még az 1334. év folyamán az elhunyt Raimundust Jacobus de, Lengres carpentrasi francziaországi pap személyével helyettesíté, kit aztán a pápa utódja : XII. Benedek tizedszedői minőségében 1335. aug. 5-én megerősített; felhívta ugyanekkor a királyt és az ország főpapjait arra, hogy két követének működését mindenben előmozdítsák. A régi tizedszedő, Jacobus Berengarii ellen azonban már ekkor gyanuokok merülhettek föl, melyek később csakugyan alaposaknak bizonyûltak. Értesült — úgymond a pápa — hogy Magyarországon a tizedfizetés dolga annyira előhaladt, hogy azt egy megbízott is elvégezheti ; maradjon e czélból Jacobus de Lengres ott, a másik pedig siessen mielőbb Avignonba, s tegyen eljárásáról és az ügyek állásáról részletes jelentést. A pápai parancsnak nem volt foganatja; többszöri ismétlésének sem. Ez eljárás gyanút kelthetett a pápában ; s hogy a tényállásról meggyőződést szerezzen, a kettő működésének ellenőrzésére !) Theiner i. m. I. 605—-G06. 1.